Iskiolában, vagy valami!

Ezeket a mondat, szó összetételeket, egy sulistársam mondja éppen nekem, Nevezzük mondjuk R-nek a Ribanc után:D
R:-most írjunk a blogodba valamit, de ne jegyezd már le amit írok, ennek mi értelme van?
Hosszasan figyeltem Rz miközben szeme haragosan csillogott, pont úgy mint Edward Culennek a Twilight című filmből!
-De rólam ne alkossál regényt-mondta.-Úgy gondoltam mennyire jó volna, ha ilyen pozitív, meg fellelkesítő dolgokat írnál ki, mint például:Jajj furcsa, hogy megtaláltam a blogomat.-és eközben nyála folyt, akár egy jól érlelt apacshelikopternek!


Következő sorokat Z-írja:
Z-De te hülye én nem mondok semmit. :)
Boldog, hogy újra találkozott a blogjával egy szép bétówen előadáson.

Ezeket a sorokat, R írta, kit megtalálhattok a facebookon, Horváth Izaura Roland néven, ebből két következtetésre jutottam miközben ezt a bejegyzést írtam!
-Informatika órán ülök, egy hímkurvával,
-NAGYON BENYOMTAM!!!!:D

Z bazd meg magad keményen miközben Brookency-dot halgatsz.
KÖCSÖG!

:O

Én megfeledkeztem a blogom létezéséről!!!:D NAAAMINDEEEGY:D

Én nem tudom...

Mindenki annyira tudja, hogy nekem mi a jó, vagy nekem mi lenne jó. Azt miért nem kérdezi meg tőlem senki, hogy én szerintem nekem mi lenne jó?~AGYFASZ~

happytime

It's me

Alapból jó gyereknek születtem, csak a társadalom rontott meg, és fejlesztett ki bennem egy olyan szarkasztikus világképet ahol mindent egyszerű komédiának találok, és csak nevetni tudok rajta. Sehol nem voltam a Techno, vagy a Rock'n'Roll mozgalom idején, és ezért soha nem állítottam azt, hogy bármelyik képviselője vagyok, bár kimondottan imádom a Daft Punkot, a Rolling Stonest, és a Twisted Sisterst. Egyszerű kölyök voltam... egy játékautóval, vagy egy transformersel boldoggá lehetett tenni, és megmondom őszintén, vagy 10 éves koromig alig hallgattam zenét, mert nem foglalkoztatott. Azt hiszem akkor volt az áttörés, és akkor születtem meg valójában amikor az egyik kis osztálytársam adott egy CD-t amin pár Marilyn Manson szám volt. Istenem, néha még most is elgondolkodom azon, hogy egy olyan embernek, mint amilyen ő volt(és komolyan, már a nevére sem emlékszem) honnan ismerhette Marilyn Mansont. Addig a pontig amíg meg nem hallgattam a legelső számot, a Ka-Boomot, teljesen átlagos voltam, igen egy szöszi kiskölyök, átlagos ruhákban, és baszott nagy zöld szemekkel. De talán a zene hatására, vagy valami számomra még ismeretlen ok miatt, elkezdtem növeszteni a hajamat, és ez volt az ami akkor és ott, kiemelt engem az átlagosok közül. Sosem piszkáltak engem az iskolában, de mikor én előálltam azzal, hogy majd én leszek a kőrocker gyerek... iskolát kellett váltanom, mivel naponta megvertek, és kék-zöld foltokkal mentem haza. Egyszer előfordult velem, hogy télen bedobtak egy kukába is, de hát istenem... vidéken születtem, és ott laktam a középiskola első évéig, és hát... nem volt túlzottan elfogadó környék. Az iskola váltás nem volt a legjobb ötlet, egy magamfajta gyereknek. Csak képzeljétek azt el, hogy egy olyan környezetbe kerültem ahol nem éppen tolerálták a fekete szaggatott farmert, vagy a hosszú hajat, és nem az ostoba kölykökről beszélek, akik kimondottan kegyetlenek tudnak lenni, hanem a pedagógusokról. Valamiért megakarták magyarázni, hogy az egyetlen helyes út, amit választhatok az Isten útja, én pedig ezt nem akartam. Mindig is kirázott a hideg, amikor Istenről beszéltek, de hát a szüleim ateistának neveltek(vagy csak azt akarták, hogy saját magam döntsek). Szóval ott voltam én, a 12-13 éves, magát Rockernek érző ostoba kölyök, akit rendszerint elgyepáltak  iskola után, és még a tanárok sem szerették. Emlékszem, nyolcadikos voltam amikor minden megváltozott, és a kis szánalmas kölyökből ismét új ember lett. Levágattam a hajamat, befestettem feketére, és őszintén... kurvára nem érdekeltek az emberek. Nem tudnám megmondani, hisz megszámlálhatatlan alkalommal tettek rám megjegyzést addig is, de most már a szüleimet támadták a kinézetemmel, és ez volt az egyetlen ami idegesített. Világ életemben úgy tekintettem a szüleimre, mint a védelmezőimre, életet adtak nekem, megóvtak a bajtól nem hagyhattam, hogy bárki ártson nekik. És nem is hagytam... nekiugrottam a legnagyobb, legagresszívabb gyerekre akit ismertem, és nem számítottam arra ami történt. Azt gondoltam, most addig üt amíg mozgok, vagy egy jó nagy kiadós verésben lesz részem, vagy meghalok, de nem ez történt. Ahogyan megütöttem, olyan erőt produkáltam a vézna testemből, aminek a létezéséről se tudtam mindaddig, és ahelyett hogy a barátai rám támadtak volna megrökönyödve bámulták azt, hogy mi történik. Nem tudom miért, de elfutottam, és hazáig meg sem álltam, csak futottam-futottam, persze otthon nem mondtam el, és másnap nem akartam iskolába menni, de nem maradhattam otthon, így szembenéztem mindennel. A szívem, a torkomban lüktetett, de beléptem az iskolába. Köszöntek nekem, odajöttek kezet fogni, és onnantól kezdve nem vertek meg suli után, nem aláztak meg. A barátaim lettek, megkedveltek, elhívtak minden felé, és ekkor szoktam rá a cigarettára, sőt aztán részeg is lettem. Az-az ütés megsemmisítette a nyomorultat, és létrejött az, ami most van. Vége lett az általános iskolának, elkezdődött a közép iskola. A nyár alatt még voltak érdekes dolgaim, például a szüzességem elvesztése, amely majdhogynem egy tiniprostival történt. Jó, nem a fizetős tiniprostival, hanem tudjátok... az a lány aki még maximum 16 éves, de több faszt fogott mint kilincset, és elvette a kedvemet legalább fél évre a szextől. Elérkezett a kilencedik osztály, és új embereket ismertem meg... illetve valaki mást is... Szóval egyre csak teltek a hónapok, és nem tudtam mi van körülöttem... nem akartam megérteni, így inkább elmenekültem, a fővárosba. Össz-vissz egy embert ismertem itt, meg néhányat partykról ahová felmászkáltam régebben is, de kapcsolatok nélkül rémisztő volt. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre több új barátom lett, és egyre jobban züllöttem. Emlékszem arra is, hogy volt egy srác Shawn, akivel iszonyatosan rosszba voltam. Ő gyűlölt engem, én meg kis köcsögnek tartottam, és azzal szórakoztam, hogy az ő általa szeretett embereket, vagy az ex barátnőit dugom meg, ő meg cserébe mindenhol bekavart nekem, de fura mód mikor először találkoztunk, részegen egy bulin összeölelkeztünk, és testvéremként tekintettem rá. Az azt követő egy évem halál unalmas volt, partyk, drogok, pia, szex(uuunalmas). Sőt akkor követtem el életem legnagyobb patkányságát. Lenyúltam a legjobb haverom nőjét, és majd félévig húztam, csak szétmentünk mivel egy huligán lettem, és ekkor Shawn kitalálta, hogy mi lenne ha... alapítanánk egy együttest.
NECROZONE

Nem tudom mihez van kedvem.

elgondolkodok, hogy minek van értelme, és miért. néha már magam sem tudom.

WHOA