Nyár...siker^^

és ennyi:D ezt most egy évig nem hallgathatom meg:D

Egy új csillag

Nem is telt még el 24 óra mióta céltalanul bolyongtam valahol a városban két jó barát társaságában, egyszer itt, egyszer ott fűtve az alkohol adta mámortól és az öntudatlanságtól melyet ez kölcsönöz, nem törődve a bajokkal. Önfeledten éreztem magam, egy olyan világot alkottunk magunknak ahol nem fájt semmi, és nem is fájhatott hisz ismeretlen tényező volt ez. Még az sem érdekelt, hogy meg akartak ölni egy buszon... az sem. Nem is olyan rég, talán két hónapja azt hiszem, egy olyan ponthoz ért az életem ahol döntenem kellett! Vagy azt választom, hogy élek és normális ember leszek, vagy azt, hogy züllök és egy idő után meghalok. Én az első opciót választottam. Sajnos emiatt olyan dolgok történtek velem amit nem akartam, elvesztettem a saját lényemet. Nem találtam azt amit mindig is kerestem, nem voltak céljaim, nem voltak álmaim... lebegtem a semmiben, és csendben szenvedtem. Végignéztem ahogy tönkremegy körülöttem minden, és semmit nem tudtam tenni ez ellen, sőt meg se próbáltam változtatni a dolgokon! Úgy voltam vele történjen aminek történnie kell, és az történt. Egészen idáig nem találtam a helyemet a világban, de most ahogy ültem és cigiztem az erkélyablaknál megláttam a rózsát amit még én ültettem, és elkorhadt. Nem volt szívem kiásni a földből és kidobni a kukába ahogyan magammal tettem, reménykedtem benne, hogy új erőre kap és felgyógyul, hogy majd ismét virágba borul mint egykoron és a szobám ismét rózsaillatú lesz. Csak bámultam miközben szívtam a cigarettámat, aztán felfedeztem valamit. Mintha új életre kapott volna a száraz növény, egy bimbót találtam rajta, ami valószínűleg a napokban kihajt majd. Ez ráébresztett valamire. Mi van akkor ha az a rózsa az én lelkem, és mikor döntöttem akkor meghalt ahogyan a lelkem is, és most új reménység ébredt benne... és kivirágzik, felépül csak idő kell neki, és szeretet. Nem tudom hová tart az életem, de jó irányba... ezt érzem

1

Minden legendának van alapja, és valahol el kell kezdődnie. Tudjátok, a hősök köztünk élnek, lehet, hogy nem vesszük észre őket, de nap mint nap megmentenek, reményt adnak az új naphoz, és megóvják álmainkat. Teljesen átlagos embernek hisszük őket, pedig nem azok. Gondoltál már arra, hogy repülsz a felhők felett, vagy egész egyszerűen a semmiből teremtesz elő dolgokat, és azokat életre kelted? Nos bizonyára gyerekkorunkban mindannyian, de ahogy nőttünk, érettebbek lettünk, megfeledkeztünk ezekről a dolgokról, s mára már csak legvadabb álmainkban fordulnak elő. De vannak olyanok akik képesek arra, hogy megtegyék ezeket, sőt még többet is akár hiszitek akár nem. A nevem Atlasz, és én vagyok a világ egyik krónikása aki arra tette fel életét, hogy dokumentálja a hősöket, őrzőket, angyalokat, na és persze a gonoszokat, démonokat is. De még is, van itt egy történet ami különbözik a többitől, és talán ez a történet az ami megváltoztatta a nézetünket a világgal kapcsolatban, és nem azt vontuk le, hogy minden ember romlott és gonosz. Tudjátok amikor egy hős meghal, azonnal születik egy új, és ez így megy a végtelenségekig. De egy hősnek nem olyan könnyű meghalnia, mivel halhatatlan. Csak egy másik "hős" tudja megölni.