Ez van

Talán nem minden úgy alakul ahogy meg van írva, talán lehet egyeseknek több adatott meg az életben, még sem élnek vele. Az én életemben semmi nem adatott meg, de mindig is tudtam, hogy többet szánt nekem a sors, mit azt ami éppen játszódik. Egyenesen kiskorom óta tudom. A szüleim mély keresztények voltak, én pedig sosem hittem abban, hogy valaha is valami nem e világi erő megváltoztathatja a létezésemet. Így hát ha tehettem, érdeklődtem inkább a tanulmány felé, és abba menekültem. Tudják, én vagyok az a tipikus kisiskolás gyerek, aki a hátmerevítős táskájával, a kócos szőke hajával elindul az iskolába reggel kipirult arccal, és várja a tanítást, hogy minél több dolgot fedezhessen fel. Sajnos nem elégedtem meg az egyszerű számok, és betűk ismeretével, ezért mikor már tudtam írni-olvasni-számolni elkezdtem könyvtárba járni. Persze az osztálytársaim emiatt nem igazán szerettek engem, és ennek természetesen az volt a következménye, hogy kiközösítettek. Így hát iskolán kívül kellett magamnak elfoglaltságot kitalálni, persze nem lehetek egész nap a szobában, anyámék szerint, így hát kiküldtek játszani a levegőre, a sok utcagyerek közé akik magukhoz fogadtak. Tipikus kis huligánok, akiknek hosszú hajuk volt, szakadt csőnadrágba és koptatott fekete pólóba jártak, szakadt tornacipőben. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy én is ilyen legyek, de ezzel egy időben elkezdtek érdekelni a lányok. Konkrétabban a szex, így hát mikor láttam, hogy a korombéli lányok nem vevők rá, kitaláltam magamnak egy személyiséget. Így van, én lettem álnéven Neo aki már elég érett a lányokhoz, a sörhöz, és a cigarettához. Már csak a hangomon kellett változtatni, hogy ne legyen olyan mint egy 14 évesnek. Mihamarabb találtam magamnak egy lányt aki akkor lehetett 18 éves. Fiatal rock 'n' roll fanatikus, rock koncertekre járó lány volt, aki elég ostoba ahhoz, hogy bedőljön nekem, és két hét együttlét után lefeküdjünk. A szüzességem elvesztése nem volt túl érdekes, sőt elég frusztráló volt. Nem éreztem semmi érdekeset, csak meleget, szőröset és nedveset. Másnap a "kapcsolatunk" a végéhez ért. De más ember lettem, elkezdtem divatosan öltözködni, és levágattam a hajamat félhosszúra, olyan igazi szívtipró kategória, befestettem feketére, és divatos cuccokat vettem belőle. Cipőt, nadrágot, pulcsit, pólót és ami kellett, úgy néztem ki 15 évesen mint valami rocksztár, és az addigra már középiskolában fel is figyeltek rám. Igazából egy teljes év leforgása alatt 14 szexuális kalandon estem át míg ki nem alakult a legelső stílusom. Az iskolában hetente más barátnőm volt, és feküdtem le velük, de nem csak a lányok figyeltek fel rám, hanem egy apró kis kör, az iskolában. A Gothok, akik felfedeztek bennem valamit, és befogadtak a köreikbe. Pár hónap alatt én is dark lettem, mint ahogy később kiderült, ez a két dolog teljesen más. Szóval igen, leborotváltam a szemöldökömet, és felfestettem. Bakancsba kezdtem járni, és megnövesztettem a hajamat. Vámpír szívtiprónak néztem ki, és persze a vad dark bulik megviseltek kicsit. Még több szex, alkohol és DROGOK. Kezdetben egyszerű kábítószerek, mint a fű, a gomba, az eki, és az LSD. Szerencsémre nem volta túl befolyásolható, csupán viccesnek találtam a hatásaikat. De le is tettem, és visszatértem az ivásra. Az iskolás darkok a legjobb barátaim lettek, és szinte még szarni is velük jártam. Együttest akartunk alapítani, ahol én éneklek, ők pedig zenélnek. Ez nagyjából sikerült is, ám nem voltunk annyira jók, hogy bármit kezdjenek velünk az emberek, így hát leselejteztük a zenét, és folytattuk a partyzást. Időközben betöltöttem a 16-ot, és felköltöztünk a nagyvárosba, ahol a szüleimen kívül egy éppen nagykorúságát betöltő dark barátom összeköltözött a barátnőjével, így még sem voltam annyira egyedül. De hiszen még is, hisz megszoktam egy közeget, egy ismeretségi kört, és itt a nagyvárosban újra kellett kezdenem. Persze hétvégente ide jártunk fel bulizni, de mégsem volt ugyan az. Elveszettnek éreztem magam, és körülbelül fél évig azt sem tudtam mi merre van. De nagy nehezen beilleszkedtem az itteni darkok és emok körébe, ahol egy-kettőre elterjedt a nevem, és ismertek engem. Aztán egy idő után meguntam és tovább léptem. A régiek társaságát keresve találtam egy maroknyi barátot. Egy narkóst, egy darkot, egy zenészt, egy alkoholistát, és egy legjobb barátot. A dark fiúval nagyon sokáig szoros kapcsolatom volt, néha szexektünk és ennyi. Aztán mikor szétváltak útjaink elfelejtettük egymást, és én ismét beleestem a narkó fogságába ahonnan nem akaródzott kimásznom, míg nem újra együttest akartam alapítani. Sok idő eltelt azóta, hogy elköltöztem a kisvárosból, a barátaimtól, megszakadt a kapcsolat az egyetlen régi barátommal, narkós lettem. Teli szúrtam magam piercingel, és kitetováltattam magam, tágítóm lett. Így hát nem volt nehéz hasonló stílusú embereket találnom egy korrekt bandához, de nem volt elég pénzünk, így hát elkezdtem drogot árulni, és egyre inkább a függőjévé váltam. Aminek következtében ismét mindent elveszítettem, de már nem érdekelt. Új dolgok motiváltak, a pénz és a narkó. Az undorító életnek köszönhetően hamar egy bűnöző társaságba keveredtem, ahol kivettem a piercingjeimet, hátrakötöttem a hajamat, és öltönyben jártam. Rákaptunk a kokainra és a heroinra. Kereskedtünk vele, és kissé megszedtük magunkat. Lett házam, autóm, feleségem. Minden klappolt, mikor egy nap megcsörrent a telefonom és anyám hangja köszöntött engem. Ekkor jött a felismerés, hogy már több mint 5 éve nem láttam a szüleimet, a testvéremet, a barátaimat. Késő volt: anyám elmondta, hogy apám meghalt, a testvérem elköltözött, ő pedig valószínűleg rákos beteg, így hát senkim nem marad, a feleségem és az üzlettársaimon kívül. Összeszorítottam a fogaimat, és könnyes szemmel, hidegen elbúcsúztam az Édesanyámtól, hisz tudtam ő egy erős nő, és ezt alamizsnának vélné, ha utolsó éveiben mindenemet rá áldoznék. Eltelt egy év, és született egy csodaszép kislányom, de nem tudtam örülni, bármennyire is akartam, hiszen a családom és a barátaim nem láthatják. A kislányom születésével egy időben, megkaptam a levelet, hogy édesanyám meghalt, én pedig nem mertem elmenni a temetésére, így hát szégyenemben kiköltöztem az országból, és másutt kerestem megnyugvást. Eléggé tehetős voltam ahhoz, hogy boldogan eléljek még pár évig, de azért elhelyezkedtem mint mérnök, és perfekt megtanultam a nyelvet. De a múlt elől nem lehet menekülni, és felbukkant egy gyerekkori ismerősöm aki fenyegette az életemet, magával a múlttal. Nem veszélyeztethettem a kislányom és a feleségem életét, így hát megöltem őt, és eltemettem. Vér tapadt a kezemhez, nem tehettem mást, meg kellett, hogy haljak. Kötöttem magamra egy életbiztosítást, és végeztem magammal, mindenemet a kislányomra és a feleségemre hagytam, akik teljes életet élhettek, a kislányomból orvos lett, és soha többé nem emésztette a múlt a családomat.
Kitalált sztori

Szünet után

Talán ez a pár hónap amit a blogom elhanyagolásával töltöttem, sok új dolog megértésében segédkezett számomra. Például rám jött az, hogy ilyen idősen halálosan öregnek érzem magamat. De lényegtelen, most nem akarok belefolyni ezekbe a dolgokba. Inkább most vidámabb dolgokról írnék, például: Augusztus óta frontember vagyok, egy együttesben, Saját dj projektbe kezdtem, illetve party sorozat rendezésében Electro Infection Level 1 néven. Kibővült a zene ízlésem, és a hitvilágom. Mondhatni valamilyen szinten megvilágosodtam, és ennek roppantul tudok örülni. És most következzen Egy október végi, november eleji zene "maraton" ahol kedvenc bandám kedvenc számait fogom kiposztolni, magam sem tudom mi okból. Enjoy it.