Karácsony után...Szilveszter előtt

Nos, mivel már vége a karácsonyi pangásnak, úgy érzem: nyugodtan írhatok... tán lesz is aki szívesen olvassa. Nem kezdem el sorolni, kiskirály módjára mi mindent kaptam karácsonyra, csupán egyetlen egy dolgot(vagy is nem is dolgot...és nem is igazán kaptam) Történt ugyan is egy baleset, amelynek következménye, hogy új háziállat után kell nézzek a pók helyett. Na és mi kárpótolhat engem a pók helyett?...na mi? A GYÍK. Közismert tény, hogy a teknősöktől félek... ezt nem részletezném..de konkrétan félek tőlük. Így két(számomra elérhető) verzió maradt... Zöld leguán vagy Szakállas Agáma... hmm. Yukival megbeszéltem, hogy mikor-hol és segít majd kiválasztani a kis dögöt. Mikor bementünk a kisállat kereskedésbe, kerestük a gyíkokat, és egy jó kemény 30 másodperc múlva meg is találtuk. Elsőként az Agámát néztük, de Yuki bejelentette, hogy az neki nem tetszik.. és meglátta a Leguánt. Nagyjából rögtön beleszeretett. Így hát megvettük a Zöld leguánt(még mindig azon vagyok, h egy gyíkér azért lehúzás és pofátlanság...) Aztán hazahoztam a csöppséget (még csak fél éves...) Nos hát... a vélemények megoszlanak. Apám fél tőle, anyám imádja...

kisdinó mondja:rawr^^

Most én Famous vagyok?

Közérdekű: Kedves olvasóim!

Neeeee! NEEEEEE! Ez már komolyan mondom hihetetlen! Levezetek egy teóriát: Képzeljétek el azt az életérzést, hogy sétálok ma Egészségháznál, és két "kiscsaj" egy emberként ordít: Az zero..nézd az zero!

Mi vagyok én bakker? ASZTAL?

Aztán bementem az egészségházba a fogam miatt... ott ült egy lány... olyan korombéli. Rám néz, végigmér: Te nem Zénó Nózuf vagy?-Nem..én Zero Noisuf vagyok^^

Mentem át szerelmemhez, és buszon is vagy hárman néztek és susmorogtak.

Na már most, a bőrkabát-csőgatya-csövessapka kombinációban van valami nagyon érdekes, vagy ők is ismernek. Ennél szánalmasabbal régen találkoztam^^

Akkor joggal teszem fel a kérdést: Én is Famous vagyok azért mert szart se csinálok?

és, hogy ez miért közérdekű? Nevetni jó^^

Cián

Ez az a kéz amely megvakítja a szemed, és kitépi a gerinced, Ez a penge amelyek húsodat vágom, s véred iszom akárcsak a bort. Játsz! Önpusztító játékot, s mindenki lássa a játékod. Játsz! Játszunk a pengékkel fájdalmasat mielőtt az arcomba vágok. Állj szembe a sötétséggel, s én majd megtanítalak fényt csinálni. A világunk ütközik, te tudod, hogy minden mocskos. Itt vannak az égő romok, itt van az alvó démon, kötözd meg. Féld isten kezét, mikor átharapom a torkod. Amikor a sötétben állsz, majd gondolj rám, és engedd szabadjára a démon tisztító tüzét. Amikor elpusztítód magadat, gondolj rám.

Moments...

Éjszaka hajnali egy óra 15 perc van, a telefonom felcsörren ismeretlen számot jelezve, én pedig felveszem. A háttérzaj elnyomja a másik fél hangját, ám nagyjából ki tudom venni, hogy egy nagyon kedves barátom az.

-Zero, nagy baj lenne, ha most mennék át hozzátok aludni?

-Nem, egyáltalán nem, még úgy sem vagyok álmost! Merre vagy?

-Dürerben!

-Ember... nagyon sok idő mire kiérsz Örsre, és már buszok sem járnak.

-Akkor elgyaloglok hozzád, vagy nemtudom...

-Nem tudod az utat, és egyedül amúgy is veszélyes, öltözök és kimegyek örsre.

-Tényleg megtennéd?

-Aggódom érted!

Ezt követően felöltöztem a kinti időhöz megfelelően, felvettem a sálat és a kesztyűt és nekivágtam..bele az éjszakába.

Ilyenkor ugyanis egy lélek sincsen az utcán... és azért jobb, ha az ember hajnali fél kettőkor már inkább otthon van. Nagyjából háromnegyed óra erőltetett menet után kint álltam az Örs Vezér terén, és vártam barátomat. Idegességembe hívogattam, hogy merre van, aztán megláttam, hogy ott áll a megbeszélt helyen, én pedig odamentem hozzá.

-Cső Sline

-Szasz, és köszi!

-Ne köszönj semmit, te is megtennéd értem.

Mint időközben kiderült Sline lábát feltörte a bakancs, így nagyon nehezen tudtunk menni és másfél óra volt az út hazafelé. Időközben háromszor fagytunk meg.

A jászberényi úton letértünk a Mc'Donalds irányába némi táplálékért, de szerencsénkre zárva volt, így a Mc'Drive-ot próbáltuk sajátos módszerünket, mely a következő:

Az ablak elé állva Sline brümmögni kezdett, vagy is konkrétan azt mondta "brüm-brüm"

Nos..a Mc'Drive is zárva volt, de lehetett bentről valamiféle zenét hallani, így bekopogtatott az ablakon de nincsen válasz, majd beordította:"Jó akkor szopj

ál le bazdmeg!". Aztán elindultunk végre hozzánk, de időközben kitaláltam, hogy vegyünk valamit az éjjel-nappaliban. Betérvén az apró boltocskába a következőt kértük: 1doboz XL energiaital, egy zacskó bacon-ös Chio Chips és 7darab kifli. A bolt közelébe leültünk és elfogyasztottuk a Chipseskiflit meg az energiaitalt, majd megindultunk hozzánk.

Nos ez a post azért született meg, mert XY panaszkodott, hogy sosem írok magamról... hát most írtam fenomenálisan csodálatos és eseménydús péntek éjjelemről. Remélem kielégítettem mindenki igényét, és mindenki arra gondolt, hogy ilyeneket csinálok éjszaka...

végezetül:

Egy halott idő emlékeivel kell együtt éljek-Élet Teória

Mikor eljő a vég, s egy új kezdet születik

Nem kívánok nyílt melodrámát rendezni. Egy időre nem lesz új bejegyzés! Nem tudom mennyi ez az időintervallum, és azt sem szeretném a publikum elé tárni, hogy miért. Nem hiszem, hogy bárki számára is érvágás lenne, vagy bárki is olvasna.

Addig is:

Sipi,Gabi és Timi kreálták suliban

Kittyvel suliban^^

Sline Seven a rapper:D

Kodi Flintel a metrón arab terroristásat játszunk leopárdmintás sálban

Leával

Új fejezet és Genezis

Új fejezetet kezdek a novella írásaim történetében. Kipróbálom magam a Fantasy világban. Ne tévesszen meg Senkit se a név, se az Infected Prototype, se a Genesis of the Devil-Lucifer Rising sem pedig a Malkavita történetekhez nem kapcsolódik, szóval aki egyik bevezetőt sem olvasta ez idáig, most egy újat kezdhet. A Kain név se tévesszen meg senkit ;)

A világ amit ma ismerünk-mondta az elf- kezdetben egyszerű talajzat volt, növények, állatok és friss levegő nélkül. Három istenség, három titán volt kik tanácskoztak. A nagylelkű Arhemiel, A teremtő Shepriel és a Pusztító Bariel.

-Oly unalmas így ez az egész, nincsen mit tenni-Jelentette ki Arhemiel.

-Testvér, akkor teremtsünk magunknak, a magunk képére lényeket-Nevetett fel Bariel.

-Miféle lényeket?-Kérdezte Arhemiel.

-Hasonlókat mint mi, csak gyengébbeket, és butábbakat. Adjunk nekik állatokat, adjunk nekik levegőt, adjunk nekik vizet, adjunk nekik növényeket, adjunk nekik eszközöket, és figyeljük hogyan élnek, miként cselekszenek.-Indítványozta Shepriel!

-Azt mondod testvér, hogy teremtsünk egy új fajt?-Ámult Arhemiel.

-Nem csak egyet. Teremtsünk rengeteget, mind külön-külön tulajdonságokkal.

-És mifélékkel?-Kérdezte Arhemiel.

-Legyen egy, aki mérhetetlen erővel bír, legyen egy aki mágiában jártas, legyen egy aki okos, legyen egy aki találékony, legyen egy aki mind egyszerre.-Mondta Shepriel!

-Mindnek csak egy célja legyen?-Kérdezte Arhemiel.

-Testvér, épp ez a játék lényege! Mind rendelkezzen saját szabad akarattal, s dönthessenek céljuk felől.

-És mi van akkor, ha háborúskodnak?

-Akkor háborúskodnak...

-Ám legyen, teremtsük meg őket!-Egyezett bele Arhemiel.

Ekkor munkába fogtak, s megteremtették a hatalmas erővel bíró orkokat, az arkán mágiákban jártas tündéket, a különböző tudományokban jártas törpöket, a minden helyzetben önmagukat feltaláló Naar-okat, és azokat akik az összes hatalmat birtokolják, az embereket.

Mikor a két isten befejezte a munkáját megmutatták Barielnek, aki ekkor hatalmas haragra gerjedt s elvonult dühében. A két istenség mit sem figyelve testvérük haragjára, megalkották a különböző lényeknek az utópiát. Az orkok kapták a tüzes, sivatagos területet, ahol kamatoztathatják hatalmas fizikai erejüket, s teremtettek nekik ellenfeleket. Az tündék kapták az örök napfényben lévő hegységeket, hogy belemerülhessenek a mágia összes tudományába. A törpök kapták a tündék hegységei alatti bányákat, barlangokat, hogy különböző találmányokkal álljanak elő, ami az életüket megkönnyíti. A Naarok kapták az örök holdfény erdeit, ahol találékonyságukat kihasználva, megtanultak együtt működni az erdővel, s egyfajta spirituális kapocs bontakozott ki köztük. Az emberek kapták az oázisokat, hisz ők különlegesek voltak, s alapvetően ezt érdemelték.

Bariel isten haragja sem maradhatott el. Azon a napon megalkotta a démonokat, kik testvérei lényeinek ellentétei, s egy zug dimenzióba zárta őket, hogy majd a megfelelő pillanatkor előhívjon egyet - kettőt. Továbbá ő is teremtett egy embert, akit felruházott a démonok fölötti uralkodással, a halhatatlansággal és a gonoszsággal. Ez az ember nem táplálkozott állatokkal, növényekkel. Ez az ember lelkekkel és vérrel táplálkozott, s gonoszsága nem ismert határokat, rosszabb volt a leggonoszabb démonnál, s amerre járt pusztulás és szenvedés követte. Ám megfontolt és értelmes férfi volt ez az ember, s hatalmát csak akkor használta ha akart valamit. A két isten, mikor meglátta ezt a szörnyszülöttet, elborzadtak, de mivel Bariel hatalma védte, nem tudták elpusztítani, így Barielt büntették azzal, hogy megfosztották testétől, s egy torz testbe kényszerült, torzabba mint bármelyik démon teste, s abba a zugdimenzióba börtönözték be őt mint a megteremtett gyilkos fenevadjait, ahol uralkodó vált belőle. Neve azóta egyezik a halállal, s az emberek csak úgy emlegetik, a Fenevad. Arhemiel és Shepriel felemelkedtek az égboltra, s onnét kémlelték a megteremtett világukat. Azon a napon elkezdődött az élet, Tinebrán(mert a világot melybe élünk így hívják) , s az összes gyermek, kit az istenek teremtettek ünnepelték életüket, majd nekiláttak a civilizálódásra. Mindenki ünnepelt kivéve, Kaint, aki egyenes ági leszármazottja Barielnek.

A megszokások rabja

A nevem Jack, nemrég költöztem ide Angliából az új élet reményével. Szüleim halálát követve, nincsen már ami ahhoz az országhoz köt, hisz születésem óta ott élek, s mióta megszülettem el sem hagytam az országot..egyszer sem. Estefelé járt már az idő, és nagyon éhesnek éreztem magam, így gondoltam.. valami harapnivaló után nézek. Kiengedtem dús fekete hosszú hajamat, majd felvettem hosszú fekete szövetkabátomat- a megszokások soha nem változnak- mondtam magamban, majd kiléptem negyedik emeleti bérelt lakásomból. Leértem a lépcsőházból s nagyot szippantottam a levegőbe. Találomra elindultam egy irányba. Már vagy 2 órája sétálhattam, de tápláló élelmet biztosító helyet nem találtam... bajon miért nem lepődök meg? Sétálhattam még vagy egy órát, mikor egy éppen kívülre eső sikátorban megszólított valaki.

-Hé szépfiú, mit szólsz egy menethez?-szólalt meg egy női hang

Azonnal elmosolyodtam és betértem a sikátorba.

-Mi az ára?-kérdeztem.

-15 mindennel!

-Hát jó-S látszólag kutatni kezdtem a kabátomban, majd elővettem egy orvosi szikét.

Pillanatok alatt a lány előtt teremtem, akinek könnyed mozdulattal a bordái alá szúrtam a szikét, s ő a másodperc töredéke alatt szörnyet halt, a sokktól és a fájdalomtól. A földre rogyott, de szerencsére a kiáltását senki nem hallotta.

Vele együtt én is a földre kerültem, különbség, hogy én szánt szándékkal tettem. A szikével végigvágtam a lányt egészen a medencééig, majd mint egy szakorvos, kipakoltam a belső szerveit.. szakszerűen és pontosan. Az ezt követő pillanatban a megszokott fogazatomat felváltotta egy tépőfogakkal teli száj, és elkezdtem lakmározni, mind addig amíg az utolsó csepp vér is kiürült a lány testéből, és amíg a szervek el nem tűntek. Majd felálltam, megtöröltem a számat, s elővettem a tárcámat, amelyből kivettem 15.000 forintot és a lány holtteste mellé helyeztem.

Miközben sétálgattam hazafelé, rájöttem, hogy a megszokások rabja vagyok... majd holnap írhatok egy szép levelet a rendőrfőkapitány részére, hogy mennyire sajnálom, és hogy úgy sem kapnak el... már megint... pont mint 1888.ban,

Hazaértem, levettem a kabátomat, s összefogtam hosszú fekete hajamat. Majd lezuhanyoztam, és kiálltam a teraszra. Rágyújtottam egy cigarettára, mint aki jól végezte dolgát.

A nevem Jack, és nem rég költöztem ide Angliából az új élet reményével.

A nevem Jack, és a megszokásaim rabja vagyok.

A nevem Jack...Hasfelmetsző Jack

Infected Prototype

Régen történt már, ez tény. Talán mi túlélők nem is igazán emlékszünk, arra a bizonyos napra mikor az egész elkezdődött. Szinte mindenki emlékezetéből kitörlődött, s már el is felejtették az akkori megszokott életüket, kivéve engem. Én mindig emlékezni fogok arra a bizonyos napra, mikor a terror rémuralma elkezdődött. Szokásos hétfő reggel volt, semmiben nem különbözött a többitől, kivéve abban, hogy a szokottnál is melegebb volt, de mivel éppen a nyár tombold, az emberek annyira nem foglalkoztak a hőséggel, otthon ültek a légkondicionálóval felszerelt hűvös lakásban. Kilenc óra felé járhatott az idő, mikor felriadtam egy már jól megszokott zajra. A szüleim zajára, akik mint minden nap, éppen egymást gyilkolták. Nem láttam túl sok értelmét annak, hogy otthon maradjak, így inkább felöltöztem és elsétáltam otthonról. A biztonság kedvéért azért, magammal vittem némi pénzt, és a pulcsimat. Bepakoltam a táskába valami élelmet amit tudok eszegetni egész nap, és útnak indultam legjobb barátom lakhelye felé. A kapuban még apám elkapott:

-Te mihaszna féreg, hová mész már megint?-kérdezte kiduzzadó érrel a homlokán!

-Csak átmegyek az egyik haverhoz, mert nála maradt tegnap a telefonom- mondtam, s lehajtottam a fejemet.

-Rám nézzél ha hozzád beszélek, teee. Nekem köszönheted az életedet, akkor tisztejé má'-S egyre közelebb hajolt, én pedig éreztem rajta a tömény alkohol szagot.

-Bocsánat uram, csak elkalandozott a gondolatom.-Tudni illik édesapám a légierőnél szolgált egykoron, de leszázalékolták alkohol függősége miatt.

-Látod, okos és illemtudó fiú vagy há' szerezzé má örömöt apádnak, és szaladjá majd el a sarki bótba, hozt hozzá má' nekem pálinkáá..t- s undorító nyála az arcomba fröcsögött, majd meglegyintette tenyerével a tarkómat majd kitárta előttem az ajtót.

Miközben sétáltam eszembe jutott, hogy soha nem voltam túl jó viszonyban a szüleimmel, mikor édesapámat eltanácsolták a légierőtől, bántatát csak még jobban az alkoholba fojtotta, s elkezdte ütlegelni napi szinten édesanyámat. Aztán végül is elhelyezkedett mint segédmunkás, de nem volt arra pénzünk, hogy fenntartsunk egy kétemeletes családi házat, sem pedig, hogy fizessük a számlákat, így egy kétszobás lakásba költöztünk, amit szépen lassan ellepett a szenny és a csótányok. Édesanyám rajtam vezette le mindig a felgyülemlett feszültségét ennek következtében, nem igazán akartam otthon maradni sosem. Annyira elkalandoztam, hogy nem is figyeltem a történéseket, és az evakuáló rendőröket. Mivel a legjobb barátom kissé narkotikum függő volt, így ő sem igazán figyelte, hogy mi történik, és alapvetően aggódott a rendőröktől. Így bezárkózott a lakásba, de tudta, hogy oda fogok menni így a szokásos helyre eldugta a kulcsot. Bementem a házba, és köszöntem neki, aztán leültünk egy új keletű videó játékkal játszani, s el is telt az a hétfői nap eseménytelenül. Mivel nem néztük a híreket, nem értesültünk az utcán zajló káoszról, csak a játék érdekelt minket. Este 10 óra felé járhatott, mikor úgy gondoltam haza kéne mennem, de a nyugalmunkat megzavarta valami, ami elkezdte az idáig is tartó folytonos menekülésünket a végzetünk elől. Üvegcsörömpölést hallottunk az előszobából, természetesen mindketten kifutottunk, és láttuk, hogy az ablak be van törve, majd kinéztünk óvatosan, hátha látunk valamit. Ami elénk tárult az mindkettőnket elborzasztott. A város ahol lakunk, ahol felnőttünk, és ahol most is tartózkodunk, lángokba borulva pusztul el, szépen fokozatosan, s az emberek fejet vesztve menekülnek minden irányba, néhány pedig a halottakkal táplálkozik! Mivan? a Halottakkal táplálkoznak? Azt hittem, hogy ez valami rossz álom, de nem igazán térhettem magamhoz, mert meghallottam a a konyha irányából annak a dolognak a lépteit ami még most is hányingert kelt bennem. Puszta csoszogás, és szakadozó levegővétel. Phil-mert így hívták a barátomat- rám nézett.

-Jó akkor most halkan odasétálunk a konyhához, én felkapok egy baseball ütőt, te meg azt a tűzvasat és nekirontunk annak odabent- mondta ezt olyan hidegvérrel mint még soha semmit.

-Rendben- majd bólintottam.

Úgy cselekedtem ahogy Phil mondta és felkaptam a kandalló mellett lévő tűzvasat. Szépen odasétáltunk a konyhához, és benéztünk. Egy férfi állt ott, kinek bal lába törött, és a keze helyén csak egy csonk van, hegek éktelenednek az arcán, és a szemei vérben úsznak. Továbbá az egész ruhája csurom vér.

-Te meg ki a fasz vagy?-Üvöltött rá Phil a véres fickóra

De a férfi ahelyett, hogy válaszolt volna csak Meredt egyenesen Phil szemébe, és elkezdett csoszogni az irányunkba.

-Bazdmeg, ki vagy?-kiabálta el magát Phil

A férfi ahhoz képest, hogy a lába el volt törve elég gyorsan Phil-re vetette magát, én pedig ösztön szerűen tarkón ütöttem, a tűzvassal, de nem gondoltam volna, hogy olyan erővel ami elválasztja a csigolyáit és belehalna az ütésbe.

-Uram isten, megöltem egy embert, kíméletlenül megöltem egy érző, lélegző embert- s csordult le egy könny csepp az arcomról.-

-Hé haver, nyugalom, ez a fószer már akkor halott volt mikor belépett ide-Próbált nyugtatni Phil, de mikor ezt kimondta mindketten pánikba estünk.

-Öreg.. mi a franc történik itt? Mi ez? Ég a város, az emberek egymást eszik, és járkálnak a halottak-Ordítoztam

-Sam, most..most az egyszer nyugodj meg, tudom.. nem könnyű, de ne hagyd el magad, kérlek.

-Jó..megpróbálok nyugodt maradni, de akkor is valamit tennünk kell!

-Nézd,a szüleinek már rég haza kellett volna érniük, de nem hiszem, hogy élve eljutnak ide-Hajtotta le a fejét Phil-Szóval át kell verekednünk magunkat hozzátok, felmérni a terepet, kicsinálni pár csoszogót, és fegyvereket szerezni. Boldogulsz a stukkerrel?

-Úgy ahogy!-Nyögtem-

-Akkor a hozzátok vezető úton, betérünk joe boltjába, és szerzünk valamiféle fegyvert magunknak.

-Rendben!

Ekkor megbeszéltük azt, hogy nem hagyjuk hátra egymást, és minden eshetőség ellenére megmentjük a másik életét, s futunk Joe boltjáig. Kiléptünk az ajtón, és rohantunk egyenesen, mit sem törődve, a minket körülvevő élőholtakkal, és másokkal, futottunk, futottunk amíg csak bírtunk. 20 perc kimerítő futás után elértünk a fegyver boltba, és vadul kopogtatni kezdtünk. Kisvártatva kinyílt az ajtó, majd bebocsájtást nyertünk oda, ahol van némi esélyünk a túlélésre.

Ám nem túlzottan volt sok lehetőségünk arra, hogy biztonságban érezzem magam, mert ekkor egy ütést éreztem a tarkómon. A következő emlékem az, hogy erősen megkötözve egy székhez vagyok szegezve, és mellettem az eszméletét vesztett Philip ül.

-Áhh magadhoz tértél szépfiú?-Hangzott el a kérdés!

-H..hol vagyok?

-A Fegyverboltban te gyagyás- kisebb nevetés-

-És miért vagyok megkötözve?-Kérdeztem-

A sötétből előlépett egy olyan gyönyörű lány, amilyet még életemben nem láttam. Vörös-Fekete tupírozott haj, erős smink, telt keblek, bájos miniszoknya, hasított harisnya, alatta leopárdmintás cicanadrág, és feszülő leopárdmintás top. Kezében pedig egy AK47-es.

-Hűű- tettem hozzá, szerintem csillogó szemekkel.

-Azért szépfiú, hajolt közelebb a lány, mert biztos akarok lenni abban, hogy nem jelentesz, rám és apucira veszélyt.-Majd mikor ezt kimondta belehuppant az ölembe, és lábait a kezeimre rakta.

-Cloe, kislányom... mit mondott neked apu?-S ugyan onnan ahonnan a szépség előlépett, követte egy őszhajú öltönyös idős fazon.

-Elnézést uram.. a lányom és én csupán meg akarjuk óvni magunkat a haláltól, nem szándékozunk megölni senkit, csupán óvatosak vagyunk. Had mutatkozzak be: Joe Wayne vagyok, ő pedig a kislányom Cloe Wayne.

-Örülök, a szívélyes találkozásnak, én Samuel Whitman vagyok, és nagyon örülnék neki, hogyha elengednének engem és a barátomat Philip Russelt, mert az igazat megvallva zaklatott idegállapotban vagyunk, és kibaszottul kényelmetlen ez a kikurt kötél amit a kibaszott kezünkre szorítottak basszameg!

-Jajj apu, milyen választékos fiúcska, csak egy picit had vigyem be a szobámba, lécci lécci...

-Cloe, tudod mi a véleményem erről.-köhögött egyet-

-Nos fiatalember, mivel magam tényleg ember, ezért elengedem önt, egyelőre, de a barátjában még nem vagyok biztos, elnézést a kellemetlenségért, még egyszer.

-Maga beteg? Tarkónvág, elkábít, megkötöz és még bocsánatot is kér... micsoda úriember..aztarohadt...-mondtam ezt olyan arroganciával, mint még soha semmit.

-Csupán féltem a kislányomat.rázta meg a fejét, s könnyezni kezdett.

-Nos ez érthető!-Mondtam együtt érzően.

-Bizonyára önt is félthetik most a szülei, de tudja nekem már csak Cloe maradt, mindenki meghalt és, meg kell óvnom.

-Igazából nincsenek szüleim, de megértem amit érez, én is így cselekednék.

-Ez..szomorú gyermekem!

-De elmondaná mi történt?

-Micsoda? Te hogy nem értesültél erről, reggel óta Evakuálták a tömeget.

-Úgy néz ki Phil házába nem ért el a "kilakotltatási parancs"

-Akkor elmondom: A kormány egyik idióta tudósa szabadjára engedett valami idióta vírust, ami elvileg nem is erről a dimenziórol származik. Ergo mindenki átváltozik aki kapcsolatba kerül a fertőzöttekkel, harapás vagy szexuális érintkezés útján, vagy aki elkapja a vírust.

-Micsoda? Ez valami rossz tréfa igaz?

-Nem...ez halálosan komoly.

-Így van életem-tette hozzá Cloe!

-Nézze, mi csak fegyvereket akarunk és egy autót, amivel elhagyhatjuk a várost, aztán valami biztonságos pontot, ahol átvészelhetjük ezt az egészet.

-Már elszállítottak mindenkit egy "biztonságos pontra" amit le is zártak.

-És maguk még mit keresnek itt?

-Hát...Cloe-t nem engedték fel a repülőgépre, mondván, hogy fertőzött, én pedig nem hagytam magára, akkor kezdődött a káosz, és kezdték ellepni a várost a "zombik, vámpírok, vérfarkasok meg a bogár szerű lények"

-Értem!

-Mi pedig bemenekültünk ide, és várjuk a csendes véget.

-Nézze, fogjunk minél több fegyvert, és töltényt, szerezzünk egy autót, és menjünk innen... menjünk messzire, oda ahol még van remény az életre valamilyen szinten.

-vad köhögés- elnézést!-mondta Joe, majd összecsuklott.

-Nézze Samuel, nekem már nincs sok hátra, nem lenne értelme magukkal mennem. De nem tűnik egy elveszett gyereknek, és habár sem engem sem pedig Cloe-t nem ismeri, kérem.. könyörgöm Samuel.. vigyázzon a lányomra.

-Rendben..-mondtam majd Cloe-ra néztem.

-Juuuj, apu rábízol a szépfiúra?-ugrált örömében Cloe!

-Igen kislányom, mostantól Samuel vigyáz rád.

-Nos, azért elkérnék pár fegyvert, és ha van autója akkor azt is jó volna elvinni.

-Vigyen amit csak akar, és a kocsim pedig az épület mögött parkol.

-Kitűnő, akkor már csak Philt, kell valahogy betuszkolnom az autóba, és mehetünk tovább.

Ekkora Cloe és Joe könnyes búcsút vettek egymástól, én pedig addig bevonszoltam Philt a hátsó ülésre ahol elfektettem. Majd ültem egy kicsit az autóban, mire Cloe a kocsihoz szaladt, és beült mellém. Szemeiről törölgette a könnyeket, majd megkért, hogy indítsak. Vezethettem már egy ideje, mikor egyszer csak leparkoltam, és Cloe megkérdezte, miért álltunk le. A válasz egyszerű volt, azért mert itt lakok.. meg akarom nézni mi van a szüleimmel, és valamiféle ruhát próbálok lehozni meg minél több élelmet. Cloe megkérdezte, el e kísérjen, azt válaszoltam, hogy nem kell, csak legyen élesítve a pisztolya. Felértem a második emeletre, és amit ott láttam megdöbbentett. A lakás majdnem hogy érintetlen, kivéve a fej nélküli testet, majd a hozzá tartozó fejet, ami az egykori anyámé volt. Fogtam egy zsákot, és minden használható dolgot belezsúfoltam, majd visszaszaladtam az autóhoz, és beültem.

El akartam tűnni onnan minél hamarabb, mert bárhol másutt biztonságosabban éreztem magam, mint a szenvedéseim házában. Elértünk egy a várostól távol eső részre, ahol látszólag se élő se holt nem tanyázik, csupán a fák beszélgetnek egymással az éjszaka közepén. Hajnal három felé járhatott az idő, és zavart h Phil még mindig alszik. Én cseppet sem voltam álmos, de Cloe hamar elaludt. Kiszálltam az autóból, és rágyújtottam egy a kesztyű tartóban tárolt doboz cigarettára. Sétálgattam fel, s alá mikor valaki megérintette a vállamat. Cloe volt az, aki mihelyst megfordultam megcsókolt.

-Sajnálom- s tette szája elé a kezét mint valami kislány!

-Sose bánd, nem tettél rosszat!

-De a barátnőd biztos ki fog nyírni.

-Tudod nincsen barátnőm, és ez igen rossz duma így az apokalipszis elején.

-Akkor megismételhetjük- és újra megcsókolt.

A következő pillanatban már csak arra emlékszem, hogy forró szeretkezésbe kezdtünk és nyilalló fájdalmat éreztem a nyakamnál ami Cloe-tól származott. Majd ismét elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, a Meztelen Cloe feküdt mellettem, aggódó arccal és figyelte ahogy magamhoz térek. Olyan más volt minden. Jobban éreztem a szagokat és jobban láttam.

-Bocsáss meg kérlek!

-M..mi...mi történt?

-Véletlenül kiszívtam a véredet!-Hajtotta le a fejét Cloe

-Mi vagy te?

-Magam sem tudom!

-Mi vagyok én?

-Hasonló mint én!

-Szörnyeteg lettem?

-Meglehet- majd elsírta magát és átölelt.-Sajnálom, csak kellett egy társ...és..és..és elkeseredettségemben tettem, de nem akartalak bántani...

-Nézd, ha már meg kellett történnie, örülök, hogy engem választottál. De erről Phil-nek nem kéne beszélni.

-Rendben.

Ekkor mindketten meghallottunk valami zajt, amire még Phil is felriadt. Aztán hatalmas ordítás, és megláttuk azt a valamit...

Folytatás következik...

Te vagy én?

Az idő már hűvös volt, mikor észbe kaptam, hogy hol lehetek voltaképp. Körülnéztem, ám már korom sötét volt, és nem tudtam beazonosítani a környéket, így összekaptam magam, és elindultam valamiféle utcatáblát keresni. Hideg decemberi nap volt az, ám a tegnapi még hidegebb... gondoltam magamban, és zengett a fejemben, barátom végszava: Ne tedd!

Láposdüllő! A hely neve ahol éppen vagyok, az-az nem tartózkodom túl messze, az otthon melegétől, így nincs mitől félnem, egy jó fél órás séta után otthon találom magam, bebújhatok a forró ágyba és reggelig ki sem jövök onnét-gondoltam magamban- De a hely ahol most vagyok, nem éppen nekem való környék, mármint nem éppen az én fajtámnak van fenntartva, hisz az utcai bandák itt, még megdöbbentőbb dolgokat csinálnak mint Józsefvárosban. Furcsállottam is, hogy amíg öntudatlan állapotban feküdtem, nem zsebeltek ki vagy vertek halálra, no de ügyet sem vetek rá, hisz nincsen mitől félnem, van annyi fizikai erőm, hogy párat magammal vigyek, így hát megráztam a fejemet és sétáltam tovább az egyenes bekötőúton egyenesen az Óhegy irányába. Hideg decemberi nap ez a mai... de annyira hideg, hogy egyetlen egy járókelő, vagy autó vagy neadjisten talán egy tömeg közlekedési jármű haladjon az utcán? Vicces... De legalább az nyugtat, hogy mögöttem van valami létforma, mert hallom hogy liheg, vagyis hallottam, hiszen csak egy pillanatra láttam, a hosszú kabátos alakot. Összegeznem kellene a tegnapi napot-gondoltam- Nos lássuk: felkeltem, lezuhanyoztam-reggeliztem-fogat mostam, elszívtam egy szál cigarettát, és felhívtam a barátomat, akit áthívtam magamhoz... Amíg vártam leültem tévézni, ha jól emlékszem Spongyabob ment a tévében, nem igazán rajongtam a mesékért, de mivel nem volt jobb, néztem. Háromnegyed óra elteltével már itt volt nálam az iménti barátom, és bejelentette: van nála narkó. Ketten felszívtuk a fehér port ami a tasakban volt, és innentől kiesik minden... hogy mi történt azután. Annyi azért megmaradt, hogy verekedtünk és csupa vér volt minden, illetve, hogy leesett egy kés a földre. Biztos, valaki megszúrta a másikat, de én nem érzek magamon semmi szúró fájdalmat, nincsen semmi bajom. De akkor.. meghalt? megöltem a legjobb barátomat? Nem..az nem lehet... fel kell hívnom. A telefonom, le van merülve.. a szarba... hiába nyomkodom, nem reagál. Rá kell nyújtanom..rá kell gyújtanom, ez nem fog így jó lenni.. rá kell gyújtanom. De nincsen cigim, bakker letarhálok valakit! Szerencsémre az üres útszakaszon szembe találtam magam, egy fiatal párral, és láttam hogy mindketten dohányoznak, talán akad egy szál cigarettájuk számomra. Így hát odamentem hozzájuk, szembe álltam velük, és rákezdtem

-bocsi ni- és ekkor megdöbbentő dolog történt.. egész egyszerűen átsétáltak rajtam, mintha anyagtalan test lennék...

Akkorra tudatosult bennem minden. Összekaptunk, elkezdtük verni egymást, majd előkaptam egy kést, és megpróbáltam leszúrni vele, kicsavarta a kezemet és felém állt a kés, megbotlottam és szerencsés módon pont a tüdőmet találtam el. Legalább megpróbáltam...

Ohh My God

-Ím hol az a hely, mely megannyi pusztulást rejt magában!

-Ez a pusztaság? Bizonyára csak viccelsz velem barátom!

-Óh, nehogy azt hidd, kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam.

-Ám hallgatlak.

-Ezen a helyen régen, hatalmas csata zajlott, s rengetegen pusztultak.

-De miért pont ezen a helyen?

-Azért, mert akár hiszed, akár nem... volt itt valami ősi, valami hatalmas amit rengetegen magukévá akartak tenni.

-Mégpedig?

-Azt senki nem tudja, mi volt itt, senki nem látta, mi volt itt...csupán tudtu...tudták a zsigereikben, hogy ez a hely hatalmas erőt hordoz magában, s aki egy kis szeletet is birtokol eme hatalomból uralhatja a végtelenséget, s kedvére formálhatja a teret és az időt. Hatalmas harcosok, mágusok, démonok, angyalok, sárkányok csatatere volt ez a föld, ahol mi most állunk és..

-És ki győzött?

-Kérlek hallgass végig barátom, még nem fejeztem be!

-Elnézést!

-Tehát... A katonák semmit nem tudtak a hely hatalmasságáról, az erő birtokolhatósága, csupán a hadvezérek kiváltsága volt. Szóval a katonák tudatlanul estek a porba, s egymást gyilkolták, míg a vezérek jókat nevettek, ittak s ettek. Mikor már egyre kevesebb katona volt, a vezérek is csatába álltak, de a végére csak egy maradhatott.. egy ki erősebb mind közül.

-És ki volt az ki győzelmet aratott?

-Egy ifjú dalia, kinek neve hallatán megrendül a föld s az ég. Ki még máig is köztünk jár, s ismeri a halhatatlanság titkát.

-De hisz nincs is ilyen köztünk, ki eféle hatalommal bírna!

-Azt hiszem, a te hitvilágodba, úgy nevezed: Isten

Terrorist Out Of Hell 3

A környék amelyen most egy magas karcsú alak sétálgat, luxusnegyednek számít a városban. Megannyi cégtulaj, vállalkozó, bankár és egy-két politikus is lakik itt. Már-már a luxus negyed külön városnak nőtte ki magát, az itt élők, szinte csak akkor hagyják el a kerületet, hogyha valami halaszthatatlan dolgok van, vagy utaznak valamerre, ám ez a hely a csend és a béke szigete. Talán azért mert a rendőrök figyelemmel kísérik a luxusnegyed utcáit, s nem engedik túlzottan a kerületbe a bajkeverőket. A férfi zöldes-sárga szemében ekkor megannyi emlék dereng, mintha járta volna már valaha ezt az utcát, mintha tudná mit merre kell keresni. Kinézete még is azt sugallja, hogy ő nem pont erre a környékre való. Hosszú ébenfekete haját ringatja a hideg szél, ám ő ebből mit sem érez, hiszen a túlzott hideget felfogja a szövetkabátjának védelme.

Látszólag el is ért a házhoz amit keresett, ugyanis a kapunál befordult.

-Erenur!-Hallatszott a parancsszó, s a férfi egész egyszerűen átolvadt a vaskapun.

A szeme elé egy gyönyörű kert tárult, ám a férfi szemében ismét csak az undor és a megannyi emlék cikázott. El indult a ház felé, vagy nevezzük villának, s egy egyszerű karlendítéssel beszakította az ajtót, úgy hogy még a közelében sem volt. Érdekes mód, most a kutya nem ugatott, s a riasztó sem kapcsolt be, mintha az ajtó betörésének pillanatában megfagyott volna az idő.

A villából, egy idősebb férfi lépett elő, vérvörös selyem pizsamában.

-Mester?-Kérdezte a férfi

-Nem érek rá a formalitásra, hol van a ő?

-De mester, nem veheted el tőlünk, nem teheted ezt velünk!-rimánkodott a pizsamás.

-Ahhoz a lényhez semmi közöd, csupán azért adtam neked oda, hogy vigyázz rá, és akkor csak azért helyeztem a gyermeked halott testébe, hogy vigyázz rá, és épp ezért felejtettem el vele mindent, és mindenkit a múltból, hogy ne kerüljön bajba, és ne próbálja fel keresni őket.

-Tudod mester, amikor bebörtönzött téged az az átkozott Vergil, akkor itt a földön nagyon megváltoztak a dolgok...-mondta cinikusan a pizsamás

-Mire gondolsz?

-Hát...nem hiszem, hogy én vagyok a legalkalmasabb, hogy elmondjam neked...

-Mit?-Kérdezte a magas férfi, remegő hangon.

-Asmodeus nagyúr nem osztotta meg veled?

-Nem tudok semmiről, csak azt tudom, hogy el kell kapnom a fényt.

-Mesterem...szánalmas, hogy egy egyszerű fejvadász lettél.

-Mond gyorsan, hogy mi történt, vagy kitépem a szívedet- és ezt mind olyan magabiztossággal mondta, hogy még az idő is beleremegett.

-Hát lássuk, mikor Vergil letépte a szárnyaidat, a szarvadat és kitépte a szívedet, hogy aztán abba az isten háta mögötti börtönbe zárjon.. persze mind tudjuk, hogy árulás volt az egész, és te nem tettél semmi olyat amivel a felsőbb hatalmat gátoltad volna célja elérésében...-mondta a pizsamás undorral a torkán, majd végigmérte mesterét.

-Szóval azután a maradék Dewák úgy gondolták, hogyha már a vezetőjük is démonná lett, akkor minek maradjanak a földön, s levetve emberi testüket fény-lényként távoztak az ég felé. Ekkor láttunk utoljára angyalokat, démonokat, dewákat meg ezeket... A fiammal éltem tovább, akinek fura mód, saját szabad akarata lett, most 17 éves, és alszik a szobájában a barátnőjével. Minden az érkezésetek előtti állapotba ugrott vissza, ám egy hónapja körülbelül, egy puszta szent fényből álló kígyó szerű szárnyas lény gyűrűzte körbe a várost, s az emberek elkezdtek emlékezni a múltra... ekkor egy hatalmas robbanás söpört végig a területen, és elöntött mindenkit forrósággal. Egy kis idő után megjelent Pyron a vörös Dewa és Yrival a zöld. Isten Genezisét keresték, majd tovább léptek pár nap múlva.

-Érdekes... akkor egy pillantást had vessek a fiúra.-nyögte a férfi.

-Az nem árthat neki...-mondta higgadtan a pizsamás.

A magas férfi, besétál a házba, majd az ajtót visszailleszti a helyére, úgy hogy a töréseket is beforrasztja. Majd megvetően ránéz a pizsamásra, s egy egyszerű mozdulattal megragadja a torkát, s azonnal el is töri.

-Nem veszem többé hasznodat...kutya...

Egyenesen sétált fel a lépcsőn, mikor megpillantott egy hatalmas keresztet, ami mögül éteri energia árad. Bizonyára ez lehet az a helyiség ahol a sátán genezise lakik. Szépen lassan kinyitja az ajtót, majd könnyed mozgással besétál. Tiszta szoba ez, s a hatalmas franciaágyon, egy szőke félhosszú tépett hajú fiú fekszik, mellette pedig egy törékeny virágszálnak kinéző fiatal lány.

A férfi odasétál az ágyhoz, és megsimogatja a fiú fejét.

-Ébredj fel Dracul...ébredj fel...

-Mi? Ki maga?- Pattant fel a fiú.

-Dracul, én egy közeli ismerőse vagyok édesapádnak..rossz hírt kell közölnöm veled.

-Micsodát?-Kerekedett el a fiú szeme

-Édesapádat az imént megtámadták és meggyilkolták!

-Ez most ugye valami hülye vicc?-kérdezte a fiú.

-Nem Dracul, ez a valóság!

-Miért hív engem Draculnak?

-Mert ez a valódi neved, na mindegy... erről majd később. Most velem kell jönnöd.

-Na és Amanda? Őt nem hagyhatom itt...

-Ne aggódj... keltsd fel, majd elvisszük haza aztán mehetünk.

A fiú felkelti álmából barátnőjét, akit megrémít az idegen magas, girhes alak, akit nem tud hová tenni az összképben.

-Justin... ő kicsoda?És mi történik itt?-Kérdezte Amanda

-Amanda, meghalt az apám, és ezzel az úrral kell mennem.

-Micsoda? Meghalt?

-Meg...-hajtotta le a fejét a fiú

Ekkor odakúszott hozzá a lány, s szorosan átölelte.

-Psszt, kincsem, nem lesz semmi bajod. Én itt vagyok neked...én itt

A férfi kezdte kicsit kellemetlenül érezni magát, ezért úgy gondoltam be mutatkozik:

-Egyébként Kain Desprada vagyok, és a bácsikád Justin...

-Akkor miért van az, hogy még sosem láttalak?

-Külföldön voltam, és mind ezidáig nem tudtam visszajönni, ám most meglátogattam apádat, s mikor idejöttem már halott volt.. szegény ember.-hajtotta le álszenten a fejét Kain.

***

-Justin, egy ideje már készültök, úgyhogy jó volna ha sietnétek.-Kiáltott fel a férfi.

-Biztos, hogy haza találsz, ha kölcsön adom a kocsimat?

-Persze, de most magaddal törődj szerelmem.-jelentette ki Amanda.

-Én mindig csak veled-S a szerelmes pár átölelve egymást sétált le a lépcsőn, aminek az alján már Kain állt.

-Na végre!-Sóhajtott fel a férfi...-akkor most már mehetünk gyerekek?-kérdezte.

-Vigyázz magadra szívem.

-Te is életem- s így elbúcsúzott egymástól a pár, s mentek a maguk dolgára.

Az autó amelyben Kain és Justin ült, egy egyszerű fekete személykocsi volt, ám ez nem zavartatta egyikőjüket sem, csak egész egyszerűen haladtak előre, s Justin azt se tudta merre, csupán előre.

-Na és mond csak bácsikám... hol voltál eddig?

-Börtönben...

-Börtönben? Börtönben hol?

-A Pokolban...

-Miért? mert félreértés történt, és engem zártak be, egy másik személy helyett, aki megkapta a teljes hatalmamat, és én démonná lettem.

-Na ne viccelj..

-Szerinted viccelek?-S ekkor Kain szemei fehérré változtak és elmosolyodott.

-Mi a franc? Te meg mi a halál vagy?

-Mondtam.. démon vagyok...

-És..és.. mit akarsz tőlem?

-Segítséget...

-Tőlem? Hogy vársz segítséget?-S ekkor leparkolt az autó, majd a két alak kiszállt.

-Úgy, hogy te vagy a Sátán Genezise...

-Az meg mi?

-Most komolyan tartsak Teológia órát? Neked? ...na jó...-Sóhajtott a férfi.

-A kezdetekben Volt Jahve aki megteremtette az egész mindenséget, s a gyermeke Lucifer.Bibliai hülyeségek satöbbi... Ám mikor fellázadtak az angyalok... ami természetesen már előre le volt zsírozva Jahve-val, Lucifer és Jahve tudatából kiszakadt egy-egy apró dolog.. a Genezis... így lett a Sátán Genezise és az Isten Genezise. A Geneziseknek egy feladatuk volt: Jegyzetelni... Korlátlan hatalmat kaptak, és bármibe bele szólhattak, ami nekik tetszett... angyal szerű lények voltak, és manipulálhattak mindent, ám mindig helyesen kellett cselekedniük. Aztán megteremtették a 6 Dewát akik óvták a Genázikat 3-3. Az egyik oldalhoz sem tartozhattak, a Dewák hasonló hatalommal bírtak mint az angyalok és a démonok.. ja és te vagy a Sátán Genezise.

-És...hogyan segíthetnék?

-Hát... ne állja sátán oldalára, hanem az én oldalamra..és meg ígérem, hogy nagyon közeli barátok leszünk-nevetett fel Kain.

***

-Percival!Percival!-Kiáltott egy lány.

-Mi az?-Kérdezte Percival

-Elkéstünk, már elmentek.

-Mindkettő?

-Mindhárom...

-Csak nem...Kain?Tátotta száját Percival-Aquarion ideges lesz...-rázta meg ősz haját.

-Akkor most?

-Majd idővel...

Terrorist Out Of Hell 2

Hatalmas mennydörgés közepette kék fény hatol a föld felszínére. Már az embereknek is feltűnt a nap kezdete óta tartó vihar, ám mivel a környék alapvetően esős hely, ezért nem igazán fordítanak nagy ügyet a dolognak, így inkább a napi teendőikkel foglalkoznak. Ám a fény, ami a város melletti pusztaságra irányul mindenkit feszülté tesz, és senkit nem hagy nyugodni. Egy hirtelen pillanatban eltűnik a fény, és kitisztul az égbolt, most már mindenki fellélegezhet. Majdnem mindenki, ugyan is páran tudatában vannak a kék fény jelentőségével.

-A fekete Dewa kiszabadult!-jelentette ki egy ősz hajszínű, kék szemű fiú.

-Biztos vagy benne testvér?- kérdezte a tőle jobbra álló alak

-Mint a teremtésben!

-És akkor itt van a Mennyei sárkány is?-Most a jobbján álló alak szólalt fel.

-Itt bizony!-nevette el magát az őszhajú.

A pusztaságon a város mellett, hatalmas kráter keletkezett, melynek közepén egy teljesen meztelen kék hajú férfi feküdt, izmos testű, kissé túl izmos. Mintha halott lenne, s magzatpózba összekuporodva fekszik. Még levegőt sem vesz, aki erre járna és látna, bizonyára azt gondolná, hogy teljesen halott. De szerencsére a környéken nem jár senki, hisz aki meglátná bele őrülne a körülötte imbolygó aurába, ám ekkor felbukkan három férfi.

-Üdvözlet, és szép estét Dewa!-Szólalt az egyik

Ekkor az izmos kék hajú férfi feláll, s körülnéz.

-Idő?-kérdezte már már gépies hangon!

-2010-Szólalt meg az őszhajú férfi

-Irányító?

-Percival Nexus!

-Lakhely?

-Katedrális

-Feladat?

A fekete Dewa visszajuttatása a pokolba.

Ekkor a kék hajú férfinek érthetetlen módon acélkék szárnyai nőttek, majd a levegőbe emelkedett.

-Akkor kezdődjön a móka-Ordította emberfeletti hangján

Terrorist out of hell 1

Egy közép korú, őszhajú, testes férfi sétál az utcán, azon az utcán, ahol megannyi kín és szenvedés történik nap mint nap. A bűn és a vér elönti a járdát, de a férfi ügyet sem vet minderre, csupán sétál a célja felé. Ebben az utcában van egy különleges épület, egy különleges épület azok számára akik vétkeztek, és ide zárták el őket, amíg le nem töltik a büntetésüket. Rendezett cellák sorakoznak a falakon belül, és kemény, mogorva biztonsági őrök hada áll. Mind harcedzett démon, akiket arra képezett ki maga Abadon, hogy őrizzék a rabokat. Ebben az épületben nincsen szenvedés, csupán rácsok és láncok. A férfi besétál az épületbe, és sorra lemészárolja az ott lévőket, az őröket, a rabokat egyaránt, míg nem el nem jut a keresett cellához.

-155-kiállt fel a férfi, nagy örömmel.

A 155-ös cella különleges. Az összes többi cellán csak fogoly rúnák szerepelnek, ezen viszont erőblokkoló, fény rúna és vámpír rúna is szerepel. A cella belsejében, egy magas, fehér szemű, ében hosszú hajú girhes férfi láncokra verve és a fény úgy perzseli a testét, mintha valamiféle vámpír lenne.

-Te vagy akit kerestem.

-Segíts-mondta a cellában kiláncolva lévő férfi

-Kain Desprada!-nevetett fel a férfi.

-Igen így hívnak.-sütötte le hófehér szemeit Kain!

-Salvatore Asmo vagyok, azért jöttem, hogy kiszabadítsalak, és megkérjelek egy szívességre.

Salvatore lekapcsolja a cellába bekötött izzókat, hogy Kain ne szenvedjen.

-Így már jobb?-kérdezte

-Egy fokkal!

-Kiszabadíthatlak, hogyha segítesz!

-Ne cicázz velem öreg, mert kitépem a szívedet.-jelentette ki Kain.

-Nagy szavak egy leláncolt Dewától-és ekkor Salvatore felkapcsolta a lámpákat.

-Jó rendben, most az egyszer.-Nyögte Kain.

-A feladatod elpusztítani a fény nevezetű lényt.

-És ezt ki kéri tőlem?

-Az ne érdekeljen, az a lényeg hogy elpusztítod és végérvényesen szabad leszel.

Ekkor kirobbantak a cella rácsai, és a láncok leperegtek Kainról. A girhes férfi aki előbb még magatehetetlenül láncra verve szenvedett a 155-ös cellában, most eszeveszettül rohant Salvatore Asmo felé, elkapva torkát a falhoz szorította.

-Rendben Asmodeus, megteszem amit kérsz, cserébe kérem vissza a Dewa hatalmamat ha végeztem, és most juttass ki a pokolból. Mivel tudom, hogy ez csak egy báb, elszívom az éteri energiáját.

Ekkor Kain karjából zöld fény jött elé, és Salvatore elsorvadt, akárcsak azok a múmiák amelyek a british múzeumban találhatóak. Sétálni kezdett a börtönépület folyosóin, és megdöbbenve tapasztalta, hogy az összes őr, összes démon fogoly holtként fekszik a pokol kénköves padlóján.

-Háhá-nevetett fel ördögien Kain, és kilépett az épületből.

Amikor körbe nézett, nem látott mást mint a kék eget, és a zöld füvet. Egy középiskola előtt állt, a földi világban.

October

Október elseje van! Ez néhány embernek nem jelent túlzottan semmit, ám nekem annál inkább. Október végén van Haloween! Ez nem meglepő információ hisz mindenki tudja, ám a mai napot NEM beleszámítva, már csak 30 napom van rá, hogy felkészüljek az év legfontosabb ünnepére(számomra). Egyenlőre az a terv, hogy Skinny barátomékkal teázunk, és puccba vágjuk magunkat, illetve ott alszom náluk. A következő hónapban, az ünneppel kapcsolatos, illetve élményeimmel kapcsolatos dolgokról fogok írni(Ne várja tőlem senki, hogy decemberben a télapóról meg karácsonyról írjak csak. Az adott ünnepnapon lefogom írni a történetüket, illetve a saját véleményemet, de a Karácsony, Hanuka,Mikulásnap,Születés nap,Szilveszter,Húsvét és a többi, egyáltalán nem olyan fontos nekem mint Mindenszentek és Halottak napja. Lehet emiatt Elítélni.

Grim Tales

Gondolom sokan ismerik a Billy és Mandy félelmetes kalandjait a Zord kaszással. szerencsém volt betekinteni az utolsó részbe, illetve elolvasni ezt az új keletű képregényt. Spoiler: Mandy-nek lejár az ideje és meg kell halnia, ám a kaszás nem akarja ezt. Kisebb incidens után kiderül, hogy Mandy sorsa a halál, és beletörődve sorsába, egy születésnapi ünnepségen öngyilkos lesz. A kaszás viszont nem viszi el a túlvilágra, inkább életben hagyja. A következő jelenet, hogy Mandy már felnőtt nő, és elég sikeres vállalkozása van, mikor is az egyik alkalmazott megkéri a kezét, ám a kaszás közbelép, mert Mandynek már ténylegesen eljött az ideje és most meg kell hogy haljon. Mandy a túlvilágon a kaszás felesége lesz, és születik két gyermek. Jr.Grim és Minimandy(Junori and Mine). A képregény a következő: A túlvilágon mindenki a Haloweenre készül, és a gyerekeknek ez lesz életük első ünnepe, Kaszás el is kalauzolja őket Haloween Town-ba(Nightmare Before Christmas) Ahol kisebb zűrzavar van, és a Haloweeni lények hatalmas bált szerveznek, ahol Mine és Jack Skellington a díszvendégek. Juniornak rosszul esik, hogy bár ő a következő kaszás, folyamatosan lenézik, és semmibe veszik, ezért elszökik a bálról, de a három csínytevő elrabolja és Méregzsák elé viszik, akinek elmeséli a Kaszás történetét. Méregzsák meg akarja ölni Juniort mikor Mine átváltozik Nergállá, és megtámadja a 4-fős bagázst. Sikeres győzelme után, Méregzsák beindítja a Haloweeni robotot, és megöli Mine-t. Mine az egyik szemét Juniornak adja, és ekkor valahol a pokol bugyrában az eredeti Nergal termében találja magát, aki elmagyarázza neki, hogyha egy Nergal démon meghal, és odaadja valakinek a szemét akkor az illető Nergal démonná változik. Junior beleegyezik, hogy Nergal lesz belőle, és visszatér a helyszínre ahol Mine meghalt. Junior dühödt Őrjöngésbe kezd és lerombolja Haloween város felét, mikor az idő szelleme kiszabadítja Gonosz Danny-t(Danny a fantom) és megkéri, pusztítsák el a hatalmas nergállá vált Haloween robotot. Nagyobb harc árán sikerült is neki, ám Junior emberré változott és valahol az északi sarkon köt ki, ahol találkozik Angyallal(X-man), Angyal elmondja neki, hogy az ő feladata volt Mine-t a mennyek országába vinni, ám a Sátán és egyetlen lánya Mimi elrabolták a lelkét és a hét fő bűn egyikévé tették. Ekkor megjelenik Jeff(Billy pók fia) és csapdába ejti őket, mert a sátán azt ígérte, hogyha elviszi Juniort és Angyalt a pokolba, újra láthatja hőn szeretett apját, Billyt. Persze Sátán nem teljesíti a feltételeket, és harcba száll Jeff-el, Angyallal és Juniorral. Eközben Haloween városban az eredeti Nergal gonosz énje folytatta amit Junior elkezdett. A pokolban végre legyőzték Sátánt, vagyis Junior illetve Jeff megpróbálta legyőzni, Angyal pedig az észhez tért Mine-t elvitte a mennyországba. Mimi megmenti Jeff és Junior életét, és a pokol száján a libidónál örök barátságot fogadnak, majd Mimi elmondja, szerelmes Juniorba. Ekkor hirtelen Junior Nergál rezidenciáján találja magát, és Nergál megkéri pusztítsa el a gonosz énjét. Junior visszatér Haloween városba, hogy véghezvigye a Nergál által rábízott feladatot, és ismét Nergal démonná változik. Ekkor valamilyen csoda folytán Mine lelke visszatér és közös erővel(NergalJunior,Mandy,Kaszás,Nergal fia,Az idő szelleme,Mine és Gonosz Danny) elpusztítják a gonosz Nergalt, ám emiatt az eredeti Nergal is elpusztul, Mine lelkének pedig vissza kell térnie a mennyországba, mivel nincsen túlvilági teste. Selly(Nightmare Before Christmas) felajánlja hogy készít egy rongybaba testet Mine-nak. Ezt követően Junir és Mine hazatér, ám ekkor jönnek rá, hogy az általuk ismert túlvilág megváltozott, és démonok vannak mindenütt. Rage(Marvel Universe) segít legyőzni az egyik démont aki kiszemelte magának Mine-t, és elmondja: ő a védelmezőjük. Ekkor egy csapat démon támad Juniorra aki bár tudja, hogy ha nergalá változik ismét dühöngeni fog, elkezd átalakulni.

A képregény sajnos itt egyenlőre véget ér.

Akit érdekel a történet egésze, az olvassa el a képregényt itt.

a Nergal-á változott Junior és AngelMine

Epilógus

Amikor kiszakadtam (vagyis kiszakítottak egy bizonyos közegből, és új helyre kerültem új emberekhez, sosem gondoltam, hogy valaha ennyire fájni fog az amit ma láttam. Ugyan csak egy kép, de felidézett pár emléket, és most érzem igazán: a szívem megszakad. Rosszul cselekedtem akkor, rossz utat jártam, ha másképp lett volna... bele sem merek gondolni

Kellemes érzés^^

Tegnap sikeres mód átéltem egy lázgörcsöt, hideg vizes zuhany(L). Most körülbelül olyan kellemes fájdalom van a gerincoszlopomba, hogy azt érzem, mint egy macska akit gerincvelőn rúgtak. Vicces és aranyos érzés mondhatom. Ennél nincsen jobb :) Szédülök, émelygek, cigizni sem tudok... imádlak gyenge immunrendszer(L)

WeekEnd

Zero In The Ruhatár Party:D

Fear Of The Dark

Az ember természetes velejárója a félelem, ezt nem szeretném részletezni, hiszen evidens dolog félni, ám a Sötétségtől való félelem a legtöbb ember számára azonos. A sötétben(vagy mondjuk úgy..éjjel) egy átlag ember nem érzi túlzottan biztonságban magát. Van aki a spirituális elemektől, van aki a fizikális bántalmazástól fél, ez szubjektív. Ha az utcán sétálok sötétben nem kezdek el attól félni hogy megtámad teszem azt egy vérfarkas vagy valami, ám attól annál inkább, hogy egy rablótámadás áldozatául esem, vagy pedig hogy heccből bántalmaz valaki. Egyedül a szobámban mikor sötét van,(és minden embernél így van szerintem) előjönnek a spirituális félelmek, mikor a legkisebb zajra is azt hihetjük, hogy jajj ez egy szellem volt biztosan. Tulajdonképpen kitapasztaltam, hogy az emberek általában a takaró alatt biztonságban érzik magukat, hogy leszigeteli a testüket és senki vagy semmi nem hatolhat át a takarón. Tulajdonképpen definiálnám Szubjektívan mit jelent a sötétség számomra:

Egy olyan dolog amely körbevesz, és nem elszigetel csupán megóv, a sötétben nem figyel senki, a sötétben egyedül lehetek a gondolataimmal, és nem kell foglalkoznom a világ ostoba bajaival, a sötétben számomra mindenki egyenlő, és elpusztítható

NewLife,NewLove,NewDie

Szép volt, jó volt ennyi volt. A Dr.Melancholia 5 éves folyamatos zenélés után úgy döntött búcsút vesz Magyarországtól, és mivel Orcoo és Daisy egyszerre tagjai a WetLips nevű formációnak és a Dr.Melancholiának is ezért a második banda úgymond feloszlott, habár még Lin és Schneidi itt maradnak Magyarországon (Lin később megy külföldre) A WetLips nem lehet WetLips Orcoo és Daisy nélkül. Így hát búcsút mond a Dr.Melancholia és feloszlik a WetLips(pontpontpont) Lehet hogy egyszer majd boldogan fogom ecsetelni évek múlva, hogy igen én ott voltam az utolsó koncerten, igen én részt vettem, ám egyenlőre még várom mit hoz a jövő. Amit láttam az csodás volt, és egyszerre szánalmas is. Az olyan emberek mint ők, ennyire könnyen elhagynak egy közösséget, de hát ez a Rockzenészek sorsa... elutaznak hogy új barátokat szerezzenek és néha visszatérnek a régiekhez. Annyi fejlődést veszek észre rajtuk, hogy például Lin inkább már a közönségért van, mintsem a közönség érte. Mindenki a maximumot nyújthatta magából. Schneidi és én pedig újfent vetélytársak lettünk a zenei életben. Mert nekem ugye ott van a Necrozone neki pedig a saját kis világa. Mindenki számára új élet kezdődik.. kitartás^^

A tegnapi nap folyamán az esti órákban szereztem magamnak egy Managert Anna személyében, úgy érzem ő az egyetlen aki el tudja látni ezt a postot úgy hogy közben hű marad az elveinkhez. Köszönöm neked Anna, és köszi hogy mostantól mindig a seggemben fogsz lógni hogy vigyázzak magamra:)

A pénteki naphoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy találtam ott valakit aki valamiféle változást elindított bennem, lehet hogy végre kibújhatok a bábomból^^

Scool Time

A mai napi idézet: Ne dobáld a buzit, ő is ember, neki is van joga élni, csak ő nem izraelita mint én:D

Köszönöm annának a részvételt(mert ő a világon a legnagyobb Dákóslukkoló:D)

Anna,Zero,Lilla, Yuki

Csúnya Zero bácsi, Anna és Lilla, meg egy fél Yuki

Mert Vicces

Srác hazamegy tök szétcsapva . Másnap reggel felkel , kimegy a konyhába . Az apja odaül mellé :- Tudod fiam , azt már megszoktam , hogy beállva jársz haza . Nem szóltam semmit amikor tegnap éjszaka lekurváztad az anyádat . Amikor szétverted a szobádat azt mondtam a te dolgod . De amikor a szoba közepére szartál , és a szart teletűzgélted fültisztító pálcikákkal majd közölted , hogy 'Süni mától nálunk lakik !' , na az már nekem is sok volt .

mert a Facebook vicces^^

Long Hard Road Out Of Hell

Szeretnék repülni a nap felé, Szükségem van a hitre, amely engem felemel, Élni, mint Jézus Krisztus, Szent vagyok, s egy napon meghalok.Ó, Mária, Mária, ez a test is oly ijesztő. Éni akarok, de az út hosszú és kemény a pokolból. Soha nem mondtad, hogy örökké szeretni fogom a fájdalmat. Hosszú és nehéz út a pokolból, én ott nem maradok, hogy a lelkem eladjam. Élj gyorsan és halj meg gyorsan.

Hányszor kell mondanom? Mária, Mária szeretlek, eladom a lelkem neked, eladom a lelkem, csak vigyél ki a pokolból, mert félek.. hosszú és nehéz út a pokolból, de a lelkemet már nem adom.

Minden nap növekszik azoknak a száma akik kinyalhatják a seggemet!

MT egy bölcs ember volt... igazából remélem hogy a cím mindenkinek elmond mindent.^^

Survivalism vol.1

Az első és a legfontosabb szabály mikor új környezetbe kerülsz az, az hogy próbálj meg a lehető legjobban beilleszkedni úgy, hogy közben nem adod fel a hitedet és az elveidet. Nem szabad különcnek lenni, mert ha különc vagy, mindenki különcként is kezel téged, s a végére csak egy idióta számkivetett leszel akire ujjal mutogatnak. Légy egyéni úgy, hogy közben nem szakadsz el a csordától, hisz tudjuk..jobb ha vannak "barátok" akik körülvesznek, minthogy egyedül légy

Rossz dolgok

A Golyó a fejedben, az agyad a padlón. Hulladék vagyok, s keresed a kést mely véget vet az egésznek. Gyűlölöm az arcod, jobban most mint valaha, meg akarlak ölni. Holtan megduglak újra és újra. Elgázollak egy autóval, mert könyörögted tegyem meg. Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem. Rossz dolgokat akarsz, rossz dolgok is fognak történni. Nagyon szeretnéd a rosszat. De az lenne az igazán rossz, ha vízbe fulladnál. Nézem ahogy szenvedésed ünnepled majd, s én magam fogok neked tortát sütni. Te vagy az a személy akit szeretek, de gyűlöllek is a rossz dolgok miatt.

Mikor majd a föld alatt leszel elmondom mennyire gyűlöllek. Hazudnék ha azt mondanám, nem élveztem a rosszat

A Pénz Virtusa

Ezt a titkot elviszem neked, van a tövis és a jég.Ne mondj el nekik, egy szót sem

Ne mondj el semmit nekik, nem ez az egyetlen dolog amit mondtam. Hallgasd meg a titkot, Minden hazugságra fény derül, Hallgasd meg a titkomat. Elmondom az összes kibaszott hazugságot.Hallod a sikolyt, mélyen legbelül?Csitt.. most jön a titok.Most jön belülről a legősibb bűn, amit próbáltam elrejteni. Hallod a sikolyt legbelül? Irigység ... lustaság ... torkosság ... harag ... Büszkeség ... bujaság ... Kapzsiság. Ezeket a titkokat átadom neked

elmondom de, csak egyszer ...