Moments...

Éjszaka hajnali egy óra 15 perc van, a telefonom felcsörren ismeretlen számot jelezve, én pedig felveszem. A háttérzaj elnyomja a másik fél hangját, ám nagyjából ki tudom venni, hogy egy nagyon kedves barátom az.

-Zero, nagy baj lenne, ha most mennék át hozzátok aludni?

-Nem, egyáltalán nem, még úgy sem vagyok álmost! Merre vagy?

-Dürerben!

-Ember... nagyon sok idő mire kiérsz Örsre, és már buszok sem járnak.

-Akkor elgyaloglok hozzád, vagy nemtudom...

-Nem tudod az utat, és egyedül amúgy is veszélyes, öltözök és kimegyek örsre.

-Tényleg megtennéd?

-Aggódom érted!

Ezt követően felöltöztem a kinti időhöz megfelelően, felvettem a sálat és a kesztyűt és nekivágtam..bele az éjszakába.

Ilyenkor ugyanis egy lélek sincsen az utcán... és azért jobb, ha az ember hajnali fél kettőkor már inkább otthon van. Nagyjából háromnegyed óra erőltetett menet után kint álltam az Örs Vezér terén, és vártam barátomat. Idegességembe hívogattam, hogy merre van, aztán megláttam, hogy ott áll a megbeszélt helyen, én pedig odamentem hozzá.

-Cső Sline

-Szasz, és köszi!

-Ne köszönj semmit, te is megtennéd értem.

Mint időközben kiderült Sline lábát feltörte a bakancs, így nagyon nehezen tudtunk menni és másfél óra volt az út hazafelé. Időközben háromszor fagytunk meg.

A jászberényi úton letértünk a Mc'Donalds irányába némi táplálékért, de szerencsénkre zárva volt, így a Mc'Drive-ot próbáltuk sajátos módszerünket, mely a következő:

Az ablak elé állva Sline brümmögni kezdett, vagy is konkrétan azt mondta "brüm-brüm"

Nos..a Mc'Drive is zárva volt, de lehetett bentről valamiféle zenét hallani, így bekopogtatott az ablakon de nincsen válasz, majd beordította:"Jó akkor szopj

ál le bazdmeg!". Aztán elindultunk végre hozzánk, de időközben kitaláltam, hogy vegyünk valamit az éjjel-nappaliban. Betérvén az apró boltocskába a következőt kértük: 1doboz XL energiaital, egy zacskó bacon-ös Chio Chips és 7darab kifli. A bolt közelébe leültünk és elfogyasztottuk a Chipseskiflit meg az energiaitalt, majd megindultunk hozzánk.

Nos ez a post azért született meg, mert XY panaszkodott, hogy sosem írok magamról... hát most írtam fenomenálisan csodálatos és eseménydús péntek éjjelemről. Remélem kielégítettem mindenki igényét, és mindenki arra gondolt, hogy ilyeneket csinálok éjszaka...

végezetül: