Hajnali három óra egy perc van, ilyenkor már a legtöbb ember alussza az igazak álmát, nekem is ezt kéne tennem, hisz alig pár óra múlva már az iskola padjait koptatom, és bőszen jegyzetelek, hogy megfelelően teljesítsek, de nem! Valamiért ez nekem, most nem megy... talán amiatt nem, mert azon gondolkodom, amiről tegnap beszéltem azzal a lánnyal, akit nem ismerek, és még soha nem láttam. Talán amiatt nem, mert az a lány akit nem ismerek, és még soha nem láttam rávilágított arra, hogy egy álarcot viselek. De még is miért? Mi volt az a múltban, amely ily módon tönkretett, hogy már csak egy álarc képes éltetni? Ott volt a lány a messziben, mikor még őt ismertem akkor minden rendben volt. Aztán mikor búcsút mondtunk egymásnak, elkezdődött az álarcom körvonalainak kirajzolódása. Éltem tovább satnya kis életemet, de mi célból? Egy apró löket, a tékozló lánytól, és megismertem a végzet gyermekét! Ekkor még csak álomképként derengett előttem a bestia, de mikor a végzet gyermeke rávezetett erre az ösvényre amit mai napig is taposok, a hajnalok-hajnalán megismertem azt aki megpecsételte a sorsom, és megalkotta azt akivé váltam. Gonosz voltam vele, de még is szerettem! Elengedtem, pedig még szeretem. Egy könnycsepp gördült a szemem sarkából az államig, majd megborzoltam a hajamat. Nem a maszkom nem hullhat le, most nem! Mulattam az időt egy olyan emberrel akit nem szeretek, aki még az ő árnyékába sem kerülhet soha! Barátom, most játszunk a hold halovány fényében, az emberek lelkével, mert mi vagyunk az igazi bestia S és Z- a kezdet és a vég. Bele kell hát törődjek, őt már nem kapom vissza, és a bestia aki időközben körberajzolódott, szarvakat és szárnyakat növesztett, megalkotta a maszkot amit hordok, s Zeronak nevezte el magát, már a testemben él, és a lelkem mélyééig beitta magát a lényembe. Ebből már nincsen ki út! Amíg vannak szabad perceim a fenevad nélkül, tudd: Szeretlek, s az a nyár végi hónap, az az ősz elei kacaj, s az a délutáni könnycsepp... igazi volt, s testem legmélyebb pontjáig... De ennek most már vége, hisz a fenevad újra felébredt, s talán nem lesz többé nyugodt percem, tudd meg: SAJNÁLOM.
Ezzel elmondtam a titkot, ezzel befejeztem, elnyomtam a parázsló csikket, s a maszk ismét a helyén van, a szarvak és a szárnyak újra kinőttek, s a tűz ismét körülöttem ég. Nincs többé maradásom, jöjjön hát a gonosz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése