A megszokások rabja

A nevem Jack, nemrég költöztem ide Angliából az új élet reményével. Szüleim halálát követve, nincsen már ami ahhoz az országhoz köt, hisz születésem óta ott élek, s mióta megszülettem el sem hagytam az országot..egyszer sem. Estefelé járt már az idő, és nagyon éhesnek éreztem magam, így gondoltam.. valami harapnivaló után nézek. Kiengedtem dús fekete hosszú hajamat, majd felvettem hosszú fekete szövetkabátomat- a megszokások soha nem változnak- mondtam magamban, majd kiléptem negyedik emeleti bérelt lakásomból. Leértem a lépcsőházból s nagyot szippantottam a levegőbe. Találomra elindultam egy irányba. Már vagy 2 órája sétálhattam, de tápláló élelmet biztosító helyet nem találtam... bajon miért nem lepődök meg? Sétálhattam még vagy egy órát, mikor egy éppen kívülre eső sikátorban megszólított valaki.

-Hé szépfiú, mit szólsz egy menethez?-szólalt meg egy női hang

Azonnal elmosolyodtam és betértem a sikátorba.

-Mi az ára?-kérdeztem.

-15 mindennel!

-Hát jó-S látszólag kutatni kezdtem a kabátomban, majd elővettem egy orvosi szikét.

Pillanatok alatt a lány előtt teremtem, akinek könnyed mozdulattal a bordái alá szúrtam a szikét, s ő a másodperc töredéke alatt szörnyet halt, a sokktól és a fájdalomtól. A földre rogyott, de szerencsére a kiáltását senki nem hallotta.

Vele együtt én is a földre kerültem, különbség, hogy én szánt szándékkal tettem. A szikével végigvágtam a lányt egészen a medencééig, majd mint egy szakorvos, kipakoltam a belső szerveit.. szakszerűen és pontosan. Az ezt követő pillanatban a megszokott fogazatomat felváltotta egy tépőfogakkal teli száj, és elkezdtem lakmározni, mind addig amíg az utolsó csepp vér is kiürült a lány testéből, és amíg a szervek el nem tűntek. Majd felálltam, megtöröltem a számat, s elővettem a tárcámat, amelyből kivettem 15.000 forintot és a lány holtteste mellé helyeztem.

Miközben sétálgattam hazafelé, rájöttem, hogy a megszokások rabja vagyok... majd holnap írhatok egy szép levelet a rendőrfőkapitány részére, hogy mennyire sajnálom, és hogy úgy sem kapnak el... már megint... pont mint 1888.ban,

Hazaértem, levettem a kabátomat, s összefogtam hosszú fekete hajamat. Majd lezuhanyoztam, és kiálltam a teraszra. Rágyújtottam egy cigarettára, mint aki jól végezte dolgát.

A nevem Jack, és nem rég költöztem ide Angliából az új élet reményével.

A nevem Jack, és a megszokásaim rabja vagyok.

A nevem Jack...Hasfelmetsző Jack