Láposdüllő! A hely neve ahol éppen vagyok, az-az nem tartózkodom túl messze, az otthon melegétől, így nincs mitől félnem, egy jó fél órás séta után otthon találom magam, bebújhatok a forró ágyba és reggelig ki sem jövök onnét-gondoltam magamban- De a hely ahol most vagyok, nem éppen nekem való környék, mármint nem éppen az én fajtámnak van fenntartva, hisz az utcai bandák itt, még megdöbbentőbb dolgokat csinálnak mint Józsefvárosban. Furcsállottam is, hogy amíg öntudatlan állapotban feküdtem, nem zsebeltek ki vagy vertek halálra, no de ügyet sem vetek rá, hisz nincsen mitől félnem, van annyi fizikai erőm, hogy párat magammal vigyek, így hát megráztam a fejemet és sétáltam tovább az egyenes bekötőúton egyenesen az Óhegy irányába. Hideg decemberi nap ez a mai... de annyira hideg, hogy egyetlen egy járókelő, vagy autó vagy neadjisten talán egy tömeg közlekedési jármű haladjon az utcán? Vicces... De legalább az nyugtat, hogy mögöttem van valami létforma, mert hallom hogy liheg, vagyis hallottam, hiszen csak egy pillanatra láttam, a hosszú kabátos alakot. Összegeznem kellene a tegnapi napot-gondoltam- Nos lássuk: felkeltem, lezuhanyoztam-reggeliztem-fogat mostam, elszívtam egy szál cigarettát, és felhívtam a barátomat, akit áthívtam magamhoz... Amíg vártam leültem tévézni, ha jól emlékszem Spongyabob ment a tévében, nem igazán rajongtam a mesékért, de mivel nem volt jobb, néztem. Háromnegyed óra elteltével már itt volt nálam az iménti barátom, és bejelentette: van nála narkó. Ketten felszívtuk a fehér port ami a tasakban volt, és innentől kiesik minden... hogy mi történt azután. Annyi azért megmaradt, hogy verekedtünk és csupa vér volt minden, illetve, hogy leesett egy kés a földre. Biztos, valaki megszúrta a másikat, de én nem érzek magamon semmi szúró fájdalmat, nincsen semmi bajom. De akkor.. meghalt? megöltem a legjobb barátomat? Nem..az nem lehet... fel kell hívnom. A telefonom, le van merülve.. a szarba... hiába nyomkodom, nem reagál. Rá kell nyújtanom..rá kell gyújtanom, ez nem fog így jó lenni.. rá kell gyújtanom. De nincsen cigim, bakker letarhálok valakit! Szerencsémre az üres útszakaszon szembe találtam magam, egy fiatal párral, és láttam hogy mindketten dohányoznak, talán akad egy szál cigarettájuk számomra. Így hát odamentem hozzájuk, szembe álltam velük, és rákezdtem
-bocsi ni- és ekkor megdöbbentő dolog történt.. egész egyszerűen átsétáltak rajtam, mintha anyagtalan test lennék...
Akkorra tudatosult bennem minden. Összekaptunk, elkezdtük verni egymást, majd előkaptam egy kést, és megpróbáltam leszúrni vele, kicsavarta a kezemet és felém állt a kés, megbotlottam és szerencsés módon pont a tüdőmet találtam el. Legalább megpróbáltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése