-Ez a pusztaság? Bizonyára csak viccelsz velem barátom!
-Óh, nehogy azt hidd, kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam.
-Ám hallgatlak.
-Ezen a helyen régen, hatalmas csata zajlott, s rengetegen pusztultak.
-De miért pont ezen a helyen?
-Azért, mert akár hiszed, akár nem... volt itt valami ősi, valami hatalmas amit rengetegen magukévá akartak tenni.
-Mégpedig?
-Azt senki nem tudja, mi volt itt, senki nem látta, mi volt itt...csupán tudtu...tudták a zsigereikben, hogy ez a hely hatalmas erőt hordoz magában, s aki egy kis szeletet is birtokol eme hatalomból uralhatja a végtelenséget, s kedvére formálhatja a teret és az időt. Hatalmas harcosok, mágusok, démonok, angyalok, sárkányok csatatere volt ez a föld, ahol mi most állunk és..
-És ki győzött?
-Kérlek hallgass végig barátom, még nem fejeztem be!
-Elnézést!
-Tehát... A katonák semmit nem tudtak a hely hatalmasságáról, az erő birtokolhatósága, csupán a hadvezérek kiváltsága volt. Szóval a katonák tudatlanul estek a porba, s egymást gyilkolták, míg a vezérek jókat nevettek, ittak s ettek. Mikor már egyre kevesebb katona volt, a vezérek is csatába álltak, de a végére csak egy maradhatott.. egy ki erősebb mind közül.
-És ki volt az ki győzelmet aratott?
-Egy ifjú dalia, kinek neve hallatán megrendül a föld s az ég. Ki még máig is köztünk jár, s ismeri a halhatatlanság titkát.
-De hisz nincs is ilyen köztünk, ki eféle hatalommal bírna!
-Azt hiszem, a te hitvilágodba, úgy nevezed: Isten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése