Az érzések hullámhosszán

Most őszintén! Legyünk egoisták - és gyújtottam meg a cigimet- sosem volt olyan, hogy azt érzitek, mindenetek megvan, és ti vagytok a világ legszerencsésebb emberei? Van szép ház, szerető család, frankó barátok na meg egy iszonyt jó csaj, aztán puff! Felébredsz és a szaros kis szobádban találod magad, a szaros kis szánalmas életedben, a hülye lakásban, a hülye tévével és a hülye veszekedő szomszédokkal- szívtam bele hatalmasat a cigarettámba- Rendszerbe mint valami droid, lefürdesz, fogat mosol, felöltözöl, megfésülöd a hajadat, és a többi reggeli szarság. Rágyújtasz egy kurva cigarettára, mintha az lenne a mindened és elindulsz, de hogy merre és minek... na azt te sem érted. Beülsz a kibaszott iskolapadba és 8 órán keresztül ülsz bent... minek? Hát azért, hogy még droidabb legyél, és még jobban halálra dolgozd magad értelmetlen dolgokért. Aztán rájössz, hogy értelmetlen minden. Alapvetően minek dolgozok? Jó-jó persze, máskülönben nem lenne pénzem kenyérre meg ilyen szarokra - elnyomván a cigimet, újat gyújtok- de alapvetően miért van rá szükségem? Az egész kikurt élet valami elcseszett-szétbaszott rendszeren alapszik. Na meg ott vannak az ilyen faszságok, hogy karácsony meg születésnap. Mit ünneplünk most komolyan? Jó ne értse senki félre, szeretem ha a család együtt van és mindenki szereti egymást, de hát.. a valós szereti a valótlant?- majd felnevettem, de úgy, hogy majdnem kiestem a székből- Az egész értelmetlen, és a létezésnek sincsen alapvetően semmi értelme. Ja most nézhettek depressziósnak, őrültnek, öncsonkítónak, emonak, gothnak... akkor is így van az egész. Figyelj...figyelj.. csak egyszer mondom el: nem vagyunk mások csak bábok! Jajj de kit érdekel ez a depressziós faszság? Nem azért vagyok itt, hogy ezekről beszéljek! Azért kell itt ülnöm mert vétkes vagyok, vagy valami ilyesmi! Legalábbis ők azt mondták, hogy én tehetek mindenről. Óvatlanság! Egy nagy lófaszt... pontosan meg volt tervezve az egész. Ez amit az előbb előadtam, egyáltalán nem melodráma... ez a színtiszta igazság. Tudod... azok akik meghaltak, mind rájöttek erre amire én. Magamat csak egy szerencsétlen áldozatnak vallom! Most hiába mesélem el az egészet. Igen... a drogokba menekülve próbáltunk élvezetet szerezni, úgy hajtottuk fel a kokaint ahogy azt kell, és a heroint minden áldott nap toltuk. Szerintem már egy épp agysejtem sincsen, most is valószínűleg ülök egy metrón és ez az egész valami idióta hallucináció. Szóval ja... toltuk ezt a sok szart, vénásba, orrba... mindenhogy. Aztán egy idő után már nem tudtuk megkülönböztetni a valóságot a képzeletünktől. Borzasztó volt... mindenütt csak fura bizarr lények, meg helyek. Próbáltad már a herkát? Nem? Gondoltam... na szóval az maga a mennyország. Ott végre megértettem mindent, de normális fejjel átgondolva az egész egy nagy rakás szar. Szóval... már egy idő után mindenkit irritálhatott a helyzet. De mi a faszt csinálhat egy csapat fiatal egy pincében bedrogozva? Hát... nem éppen démonokat idézünk. Baszunk orrba szájba... a végére már tökmindegy, hogy ki kivel. Borzasztó látvány mikor a nődet ketten kúrják, és te végignézed... Hát..ja. Aztán mindenki persze a tesztoszterontól meg az afrodiziákumoktól amire rásegít a sok hallucinogén anyag, bepörgünk és egymást csépeljük. Mindaddig folytatódik ez amíg valaki meg nem hal. Aztán kitör a pánik, elsőnek a mély depresszió. Órákig ülsz, és zokogsz. Aztán összegyűjtöd a maradék erődet és figyeled a többieket. Egy rendes ember agyába az történne ilyen szituációban, hogy rögtön a rendőrséghez fordulna. De egy csapat bedrogozott fiatal nem fog a rendőrséghez fordulni. Élet-halál harcot vívunk egymással. Feszülten pillantunk egymásra, és aki elsőként feláll, arra a többiek ráugranak. Szar érzés lehet. A pince, sőt az egész ház egy kibaszott nagy csapdának tűnik és minden kezed ügyébe kerülő tárgy, egy halálos fegyver. A végén már csak te maradsz állva, és mindenki körülötted haldoklik. Súlyosan meg vagy sebesülve, de tudod, hogyha itt maradsz te is ugyanúgy meghalsz. Így hát nincsen túl sok esélyed... kimész a házból, és elvonszolod magad valameddig, és csak abban tudsz reménykedni, hogy valaki felszed, és bevisz egy kórházba, aztán így találod magad. Az egésznek semmi értelme ugyan, de aztán a sokadik végigbőgött éjszaka után annyira kimerülsz, hogy elalszol. Aztán felébredsz és puff. A kibaszott francia ágyadon találod magad, a kibaszott topmodell barátnőd mellett, a kibaszott selyem hálóingben, és nézheted a kibaszott meccset a kibaszott nagy plazmatévédről. a Szúrások nyoma sehol sincs a testeden, és rájössz hogy ez valami kibaszott elcseszett álom. Aztán bekapcsolod a kibaszott tévédet, és meglátod az az arcot amit az álmodban viseltél. Akkor mi a faszom volt ez az egész? Álom, vagy valóság? Esetleg még egy esély? De már legalább tudom az élet értelmét, ami nem más mint egy nagy lófasz...