Azt kell mondjam, minden elkezdődik valahol. Ahogy ez a szál cigaretta is pár perce még csak elkezdődött, nemsokára véget fog érni. Igazából össze vagyok zavarodva. Nem tudom miért vagyok itt vagy, hogy egyáltalán hol van az az itt. Nem tudom mik ezek a gondolatok amelyet megfogalmazódnak most bennem. Ha sorra venném az engem idáig vezető események sorozatát, valószínűleg belekavarodnék, és még jobban megfájdulna a fejem. De, hogy legalább valami mentsváram legyen ebbe a fertőbe melyet világnak nevezünk, legalább kiírom magamból. Tudjátok, lehet az is, hogy az eddigi életem egyfajta komédia(komédia..mintha isten szerepét egy csapat 10 éves gyerek játszaná és poénokat találna ki amelyekkel szórakoztatják mindennapjaimat), de a vége egyáltalán nem móka és nevetés. A gyerekkoromat szörnyű felidézni, nem is igazán emlékszem rá. Amennyit a szüleimről tudok, az mind-mind elenyészett már az évek alatt. Nem túl sokszor voltam velük, hiszen könnyebb volt odaadni valami rokonnak aki 1-2 hétig figyelt rám. Tudjátok egy 8 éves gyereknek nem túl nagy felüdülés az, ha az ideje nagy részét a pszichológus keresztanyjánál tölti. Nincs igazán túl sok játék amivel elfoglalhatja magát. Mivel fenn állt ez a probléma így hát elkezdtem olvasni azokat a könyveket amelyekből ő mindig keresgélt egy-két dolgot, vagy bekezdést. A könyv egyetlen szavát sem értettem, se tudjátok milyen egy gyerek: amit nem ért azt megkérdezi. Valami csoda folytán egyre intelligensebb lettem, de a mentális tulajdonságokért fel kell hagyni a szociális dolgokkal. Az általános iskola maga volt a rémálmom, minden nap egy új szenvedési formátum melyet osztálytársaim szabadítottak rám. Nem tartoztam a népszerű gyerekek közé, de az emberi kinézetem végett a könyvmolyok sem igazán kedveltek, így hát kívülálló lettem, egy állami iskolában. Tudtam, hogy nem számíthatok hosszú életre így, ezért megkerestem azokat akik már éveket átéltek, és úgy gondoltam falkában erősebb lennék. Hát összebarátkoztam a feketébe öltözött hosszú hajú "gruftikkal". Nem kellett egy év sem, mire teljesen átvettem a a stílus jellemzőit és az életérzést. Borzasztó volt, nyolcadikos lehettem de már alkoholt fogyasztottam és cigarettáztam. A falkában szerencsére nagy összetartás volt, így ha az egyikünket bármiféle probléma érte a többiek azonnal kiálltak mellette. Úgy hiszem akkorra mondható az első szerelmem és a szüzességem elvesztése is. Nem volt túl kellemes élmény egyik sem, mivel az illető lány egy "vámpírfétishes" valami volt, visszagondolva nem is nézett ki akkor még olyan szépen. A középiskola minden szörnyű rémálmommal ellentétben jó helynek számított. Itt már fontos volt az ész is a kinézet mellett. Egyfajta maszkot hordtam magamon, amellyel eltakartam a belsőmet és csak valami ostoba nagymenő látszatát keltettem. De hamar rá kellett jönnöm, hogy vagy az agyamat teszem vagy pedig tanulok, mert a kettő együtt valamiért nem megy, így hát tanultam, és megint előjöttek a régi sérelmeim. Itt viszont teljesen egyedül voltam és persze az ellenkező stílusirányzatok követői betaláltak, mert tudták rólam, hogy nem vagyok vagány. Az első igazi verekedésem, az iskola egyik élsportolójával történt, azonnal az igazgatói irodában kötöttünk ki. Dan-nek hívták, nagy darab volt, de érdekes módon nem idióta, és volt valamiféle érdekes zenei ízlése. Egy hónap büntetést kaptunk, és a büntetés alatt valami csoda folytán összebarátkoztunk. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy Dan-t a "nagymenőt" rávezessem az én szubkulturális nézeteim követésére, így ő is goth lett. Ezt követően egyre többen csatlakoztak hozzánk az iskolában és egyre népszerűbbé váltam. A népszerűségnek ára van... az esti tivornyáknak, a gyors kurváknak, ingyen fűnek és kokainnak a sarki delaertől, a tetoválásoknak, a pia lopásoknak, a verekedéseknek, a bulizásoknak, a zenekarosdinak. Egyre jobban haladtam lefelé azon a bizonyos leejtőn. Nem volt megállás. Mire betöltöttem a 20. életévemet, elköszöntem a keresztanyámtól, a nőmtől, a szüleimtől, és mindenkitől aki "fontos" volt nekem aztán Dan-el és a friss érettségivel a zsebemben más városba költöztem, munkát vállaltam egy bárban majd normális keresetre tettem szert. Zajlott az élet, úgy ahogy azt illik, de érdekes mód inkább már csak este mozdultunk ki otthonról, és akkor is csak a bár irányába, én és Dan melóztunk, szinte az összes vendéget ismertük, és szoros kapcsolatokat alakítottunk ki. Minden este új numera satöbbi. Akár egy Marilyn Manson koncert backstage-ébe is bemehettünk volna, de nekünk megfelelt a bár és az ottani ismerősök.
Aztán egy éjszaka mikor takarítottam a pultot egy gyönyörű fekete hajú erősen sminkelt lányra lettem figyelmes.
-folytatása következik
- a történet a fantázia szüleménye, ha bármilyen hasonlóságot vélsz felfedezni e között és élő személyek között csak a véletlen műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése