Űzöm a port az ösvényre, már valóban látom. A vérem már rég hideg. Az összes gyermekkori emlékem belülről széttép. A világomban a fájdalom mindent meghatároz. Ez olyan mély Ez annyira hideg. Az érzés mikor nem látsz más szint csak feketét.Ez annyira éles Ezt megjósolta itt vagyok a végén. A magány nem hagy békén nyári pokoli paradicsomi pokol A puszta hiánya az egyetlen büntetés-végrehajtási
Most már értem. Megszólalt a vég harang
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése