Somtimes

Igen ritkán beszélek az érzéseimről, de néha jó kimondani amit gondolok. Nos hol is kezdjem? Bizonyára rengeteg embernél előfordul az, hogy teljesen üresnek érzi magát, hát nálam ez most játszik. Szeretném elszigetelni magam teljesen az érzéseimtől, de teljesen felesleges hiszen az érzések nélkül nem lennék semmi. Végignéztem múlthéten Ákossal és a többiekkel az Equilibriumot és elgondolkodtam, vajon mi lenne ha: Egy olyan világban élnénk ahol nem lennének érzelmek? Mi lenne az emberek célja? Az hogy éljenek, szaporodjanak? Értelmét veszítené az élet, és nem lenne ami mozgatna minket. Ha gyermekkorunk óta belénk nevelnék azt, hogy az emberi érzelmek feleslegesek, undorítóak akkor bizonyára az lenne a megszokott és nem is lenne nekünk ez furcsa, nem lennének ilyen gondolataink. Nem lehetnénk szerelmesek, szomorúak, dühösek. Nem lennének gyilkosságok csak úgy, nem lennének úgymond "gonosz" emberek, sem pedig "jók" nem lenne semmi. Zombiként sétálnánk a-ból b-be, hogy végrehajtsuk azokat a dolgokat amiket meg kell csinálni, elveszítenénk az egész életünket. Szóval nem..nem vagyok üres. Teli vagyok érzelmekkel, úgy ahogy akárki. Csak teljesen más, mondjuk szomorú vagyok, vagy nem érdekel a körülöttem lévő világ mert egoista vagyok. Bele kavarodtam ebe az egészbe, úgyhogy jobb ötletnek találom, ha most rágyújtok és lefekszek aludni.